2017. január 3., kedd

Karácsonyi-újévi ételeink 2016

2017 karácsonyára üzenem magamnak:

Jóval az ünnepek előtt megállapodtunk a Gazdával, hogy nem visszük túlzásba a konyházást, csak a kedvencek legyenek, esetleg többször is. Így a lényegi bevásárlást még az ünnepi őrület előtt (november végén) meg tudtam oldani, utána már csak pár apróság kellett még (leginkább a nem eltartható dolgok). Némi rátartással vettem szinte mindent, így a legnépszerűbb csemegékből igény szerint tudtam extra adagot is készíteni, de semmiből nem maradt ki kezelhetetlenül sok és semmi sem megy végül veszendőbe. A dió- és mogyorótöréshez is idejében hozzáfogtam, illetve ha volt egy kis időm, egyéb előkészítő munkákkal haladtam, hogy az aktuális ételkészítés ne nyúljon amiatt fárasztóan hosszúra.


Már az adventi időszakban is többször készítettem házi szaloncukrot. A mogyorósnak volt a legnagyobb sikere, igény szerint pirított mogyoróval a közepében vagy anélkül. A lekváros-diósba most házi fügelekvár került, a kókuszosat pedig az eredeti receptemnek megfelelően aszalt áfonyával dúsítottam. Érdemes volt anno jól összeszedni és leírni ezeket, gyakorlatilag ugyanúgy csinálom évek óta. Mivel gyorsan fogy és nem dekorációnak szánjuk, most sem csomagoltam be őket.


A szaloncukrok mellett cukrozott narancshéj is készült egy adag, melynek többségét csokiba is bemártottam.

Többször sütöttem bejglit, különféle töltelékekkel; a fügelekváros-diós volt a legtutibb! Ezen már csak a görög teasütemény tett túl.

Az ünnepi főétel narancsos kacsa volt, először párolt vöröskáposztával, másodszor meg héjában sült krumplival. A pecsenyezsírt egy kis vajjal pótoltam ki a szószhoz, hogy bőven legyen mibe mártogatni a krumplit.

Szilveszter-újévre egy nagy tál lencsesalátát készítettem, és kolbászt főztem hozzá. (Nem bonyolítottam túl, mert vendégünk volt.)
Saláta, kb. 10 adag: 0,5 kg beluga lencsét beáztattam, majd babérlevéllel, darát borssal, petrezselyemzölddel ízesített vízben puhára főztem. Apró kockákra vágtam 2 répát, 1 paszternákot, 1 fekete retket, és olaj meg víz keverékén puhára pároltam. Mindkettőt leszűrtem, és balzsamecettel meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal leöntve összeforgattam. Langyosan és hidegen is kitűnő. (A leszűrt főzőlevekből leves lett, ahogyan a kolbász főzővizéből is később.)

Pozitívumok: Nem estünk túlzásokba se a mennyiségekkel, se a sokféleséggel, se a különlegességekkel. Jóízűen elfogyott minden.
Negatívumok: Pár apróság, amire inkább nem fecsérlem a szót, mert végül lényegtelen.


2016. december 14., szerda

Egyszerű kevert sütemény

Úgy vagyunk ezzel a sütivel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Finom, változatos, egészséges - és végtelenül egyszerű. KEDVENC.


Tálba mérem és összeforgatom a tészta száraz hozzávalóit, úgymint:
1 bögre (2,5 dl) zabpehely (vagy más gabonapehely, akár vegyesen is)
1 bögre sima liszt + 1 bögre Graham-liszt (vagy 2 bögre teljes kiőrlésű liszt)
1 bögre darált dió vagy darált mák
1/2 bögre cukor (édesszájúak növelhetik a mennyiséget)
1 marék mazsola (vagy más aszalt gyümölcs vagy csoki, összeaprítva)
1 csipet citromsav
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés őrölt fahéj vagy mézeskalácsfűszer
Hozzáadok annyi vizet, hogy könnyen keverhető, nem túl folyós tészta legyen (úgy másfél bögre víz kell hozzá, az összetevők minőségétől függ). Kikent és kilisztezett püspökkenyérformába öntöm, és közepes tűznél tűpróbáig sütöm. Langyosan vagy kihűlve, magában vagy lekvárral egyaránt finom.
Tipp: A száraz hozzávalókat előre össze lehet készíteni, így még könnyebb dolgunk van az összeállításkor.
 

2016. szeptember 30., péntek

Könyvajánló: Magvas szakácskönyv



Nem vagyok híján szakácskönyveknek, de ezt a számomra hiánypótló művet nem hagyhattam ott az abc-ben. Bojtosné Nacsa Hajnalka Magvas szakácskönyve az a régimódi stílusú, csupa szöveg recepttár, mely hasznos segítségem a mindennapokban.


Korábban nehézkesnek éreztem, hogy napról napra változatos és ízletes gabonaételeket alkossak az éppen rendelkezésre álló alapanyagokból. Árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, zab, búza, amaránt, hajdina – olvashatjuk a borítón. Nekem nem is kell több, ezek azok a gabonafélék, amelyekhez rendszeresen hozzájutok elérhető áron. Szerencsére a könyv receptjeiben szereplő egyéb hozzávalók is túlnyomórészt könnyen beszerezhetőek, és az egész mű jól illeszkedik a mai magyar viszonyokhoz.


Alapvetően egészséges ételek kaptak helyet a gyűjteményben, és számomra rendkívül üdítő, hogy nem esett át a ló túlsó oldalára sem az alapanyagok, sem az elkészítési módok terén. Bár én már régóta reformkonyházok, még nekem is tud újat mondani, nem az elmúlt évek divatos-közismert receptjei sorakoznak benne a rövid, de informatív bevezetők után (amiken helyenként ugyan látszik a korrektúrázás hiánya, de egyáltalán nem vészes).


A mindennapi használatot segíti, hogy a közölt receptek az egyes gabonák (zab, árpa, rizs, köles, rozs, kukorica, búza, hajdina, amaránt), azon belül pedig az egyes fogások (reggeli ételek, levesek, főételek, desszertek) szerint vannak csoportosítva. A logikusan felépített tartalomjegyzéken túl praktikus összefoglaló táblázatok és névmutató is gondoskodik a jó áttekinthetőségről. (Az irodalomjegyzéket viszont kicsit hiányolom.)


A lehetséges változatok és egyéb ötletek sorolásával a legegyszerűbb dolgoknak is van létjogosultsága a könyvben (például: pirítós). Az összetettebb receptek sem agyonbonyolítottak, és a leírások könnyen követhetőek. Az egységes formátumnak és stílusnak is köszönhetően végképp nincs olyan érzésem, hogy az egészet csak összeollózták volna a netről.


Az általam eddig kipróbált receptek mind korrektek voltak és ízlettek is az elkészített ételek (a paradicsomos zabpehelygombóc pedig alighanem kedvenc lesz). Néhány süteményreceptnél tűnik úgy számomra, hogy nem egészen jók az arányok – szóval először csak ésszel adagolnám a folyadékot a tésztához –, de persze lehet, hogy tévedek.


Talán csak az utóbbi idők megszokása mondatja velem, hogy szívesen olvasnék kicsit a szerzőről is, valamint hogy milyen személyes köze van a főzéshez és azon belül a gabonakonyhához; hogyan jutott el a könyv megírásáig.


Összességében nagyon megérte az árát (499 Ft), hiszen egy remekül használható gyűjteményhez jutottam a mindennapi főzéshez.




További információk a Kiadónál: Bojtosné Nacsa Hajnalka: Magvas szakácskönyv. Vagabund Kiadó, 2016.


2016. június 23., csütörtök

Zöldborsó minden mennyiségben

Igen jó termésünk volt idén zöldborsóból, ezért az utóbbi időben szinte minden nap terítékre került valamilyen formában. Most a kedvenceinket szedem csokorba, hogy ne merüljön feledésbe:

Paprikásborsó kölessel
(köles, zöldborsó, pirospaprika, só, olaj, víz, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Zöldborsós barna rizs
(barna rizs, olaj, só, víz, zöldborsó, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Főzelék
(zöldborsó, olaj, pici víz, teljes kiőrlésű liszt, rizstej, só, zöld fűszer - lehet zsenge répával, gyökérrel, karalábéval, újhagymával tarkítani)

Paprikáskrumpli borsóval / karalábéval
(újkrumpli, víz, só, zöldborsó, karalábé, kevés gyökér, répa, újhagyma zöldestül, pirospaprika, olaj, nokedli)

Zöldségfasírt
(főtt zöldségfélék - pl. zsenge répa, gyökér, karalábé, karfiol, krumpli - turmixolva, főtt zöldborsó egészben, főzővíz, só, zöld fűszerek, apró szemű zabpehely, teljes kiőrlésű liszt, szikkadt/száraz barna kenyér felkockázva, olaj - kikent püspökkenyérformában egyben sütve vagy cukkini töltelékének, akkor a zsenge cukkini belsejét is megfőzöm és beleturmixolom)

Tavaszi leves zöld fűszerekkel, bulgurral
(zöldségfélék, só, víz, olaj, bulgur, és rengeteg zöldféle - újhagyma, karalábé, petrezselyem, kapor ... levele)

Napraforgó-gombócos zöldségleves
(zöldségfélék, víz, só, a gombóchoz teljes kiőrlésű tönkölyliszt, napraforgómag, víz, só; a kész leves tetejére hidegen sajtolt napraforgóolaj, pirospaprikával elkeverve)

----

Megjegyzéseim jövő évre: A Zsuzsi-borsót 2 hetes eltéréssel érdemes vetni, 2 soronként, minél korábban kezdve, a másik fajtának meg támrendszer kell! Naponta szedni kell, a Zsuzsi-borsó egyenletesebb eloszlásban adja a termést, kb. 10 napon át, a másiknál kiugró csúcs van, a nagy és széles csövek látványosabbak és könnyebb fejteni, de nem ízletesebbek a szemek.


2016. május 2., hétfő

Egyszerűen finom tavaszi zöldségleves

Aktuális kedvencem ez az egyszerű, de ízletes és tartalmas leves:

Friss, zsenge zöldségféléket - karalábét, gyökeret, répát stb. - feldarabolok, és kevés olajon (vagy vajon) megfuttatom. Bulgurt szórok hozzá, azzal is pirítom még pár kavarásnyit, majd felöntöm vízzel, és pici sóval ízesítem. Körülbelül tíz perc elteltével, amikor a zöldség már majdnem puha, hozzászórok jó sok apróra vágott zöldet - petrezselyem, újhagyma, karalábé zöldjét. Ezzel már nem főzöm tovább, csak lefedve állni hagyom. A tányérban egy kis tejföllel gazdagítom még, de anélkül is finom. Jó étvágyat hozzá!

2016. február 25., csütörtök

Hétköznapi kis keksz

Tea mellé, úti elemózsiának, vagy csak úgy elropogtatni egyaránt szeretem ezt az egyszerű tönkölykekszet. Mivel a tészta állaga lehetővé teszi, az antik mézeskalács-formázóval mintázom, de természetesen lehet simán csak vékonyra nyújtani és tetszőleges alakzatokat szaggatni belőle.


Hozzávalók:
50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
25 dkg vaj vagy sütőmargarin
15 dkg cukor (ezzel csak alig édes; édesszájúak növeljék a mennyiséget)
1 teáskanál szódabikarbóna
kevés víz
(esetleg némi vanília kivonat vagy őrölt fahéj/szegfűszeg ...)

Elkészítése:
A lisztet összemorzsoljuk a vajjal/margarinnal, majd hozzákeverjük a cukrot meg a szódabikarbónát. Annyi vizet gyúrunk még hozzá, hogy éppen összeálljon. Kekszeket formázunk belőle, szükség esetén picit lisztezve a felületét. 180 fokos sütőben 12 percig sütjük, majd rácsra szedjük. Melegen még puha, de mire kihűl, ropogósra szilárdul. Fémdobozba rakva sokáig eltartható.

2016. január 4., hétfő

Tanyasi fényűzés :)

"Tulajdonképpen mi gazdagok vagyunk - mondta a Gazda. - Nem akárki eszik ilyen kenyeret."


Kovászos kenyér, a sparheltban sütve. Egy hétig nevelgettük hozzá a kovászt a nulláról, most meg persze már vigyázunk rá. A második se sikerült rosszabbul, immár forma nélkül, simán a tepsin. Elkészülte után a sütőből kivéve "beszélget", tényleg - ami hatalmas élmény és újdonság volt. Sütöttem pedig már sok kenyeret, géppel kezdve jó tíz éve, aztán sokáig villanysütőben, aztán most itt a sparheltban kétnaponta. A kemencére még gyúrok! :)

 

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails