Egyik este olyan szélvihar volt, hogy majdnem az összes birsalmám lehullott a fáról. Legalább megoldódott a magasan nőtt példányok leszüretelésének problémája :-) Az meg, hogy csinálni kell belőle valamit, nekem nem probléma! Nemrégiben olvastam olyanról, hogy szőlőlekvár birsalmával. Csakhogy ehhez sok szőlő és viszonylag kevés birsalma kell, nálam meg pont fordítva álltak rendelkezésre eme gyümölcsök. Aztán olvastam olyanról is, hogy mustban eltett birsalma. Persze nálam a must előállításának vannak bizonyos technikai akadályai. Hohó! De abban azért lehet valami, hogy a szőlő meg a birsalma együtt!
Recept: Birsalmalekvár szőlővel
Hozzávalók:
Elkészítés:
- A szőlőt megmosom, leszemezem, és időnként megkeverve puhára főzöm.
- Ha hűlt egy kicsit, akkor szitán áttöröm, és felfogom a levét abba a fazékba, amiben majd a lekvárt főzöm. (A zömmel magot és héjat tartalmazó masszából még álltában is csöpög ki valamennyi lé.)
- Felvágom a megmosott birsalmákat, kivágom a magházukat (meghámozni nem szükséges), majd vékony szeletekre vágom őket, és rakom egyenesen a szőlőlébe.
- Felrakom főni. Eleinte lehet lefedve, mint a kompótot (közben elő lehet készíteni az üvegeket). Akkor kell elkezdeni kavargatni, amikor a birsalmák főnek szét, és sűrűsödik. Ha nagyon fanyar, akkor kevés gyümölcscukorral ízesítem. A legvégén hozzákeverem a nátrium-benzoátot.
- Az előkészített üvegekbe kanalazom, figyelve arra, hogy ne maradjon levegős. Az üvegeket lezárom, és száraz dunsztban hagyom kihűlni (vagyis egy félreeső helyen bebugyolálom őket egy példbe, hogy szép lassan hűljenek ki).
- A kész lekvárokat felcímkézem, és elhelyezem a kamrában. Biztos jó lesz önmagában is, de el bírom képzelni valami süteménybe vagy mártásba is. De ezt még ráérek kitalálni…
Mi tagadás, ilyen arányokkal elég sűrű lett – legközelebb kicsit kevesebb birsalmával csinálnám. Lehet, hogy az az ízének is jót tenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése