2008. február 23., szombat

Magunk és mások egészségére – 1. A konyhában

Sütis néne az alábbi körkérdést intézte hozzám a minap:

Te mit teszel azért, hogy óvd a családod, környezeted, Földünk egészségét - gasztro és egyéb (háztartási) szempontok alapján?

Egyből beindultak a gondolataim, és elkezdtem összeszedni, rendszerezni mindazokat a dolgokat, amiket teszek, illetve tervezek tenni a témában.

Természetesen nem egyik napról a másikra jutottam el ide, hanem évek alatt, a körülmények és a lehetőségek néha kényszerítő, néha „csak” útmutató hatására. Apránként változtattam hol itt, hol ott annyit, hogy az ne korlát és teher legyen, hanem jóleső lépés. Hiszen ha ezáltal nekem is jobb lesz meg másoknak is, akkor miért ne?

Mi tagadás, elég hosszú lett a csokor, így több részletben teszem közzé. Remélem, nem haszontalanul.

Lévén ez egy gasztro-blog, induljunk a konyhából!

  • Szeretem a természetet és a természetes dolgokat a maguk egyszerűségében – és nagyszerűségében. Ha ételről van szó, abból indulok ki, hogy a természet alapból jót alkot – legyen tehát minél természetesebb, ami az asztalra kerül. Egyszer azt olvastam valahol, hogy azok az ilyen ételek, amiket a középkorban is el tudtam volna készíteni. Hmm, van benne valami...
  • Már jó ideje nem használok cukrot. Az utóbbi időben a mesterséges édesítőszerekről is erősen leszokóban vagyok. Van helyette méz, némi barnacukor, no meg természetesen édes gyümölcsök – aszalva és frissen egyaránt.
  • A másik, ami soha nincs nálam, a fehér liszt. Van inkább Graham, meg teljes kiőrlésű, utóbbi nem csak búzából, hanem rozsból is. Meg mostanság fedezem fel az egyéb magokból őrölt liszteket: kukorica, rizs, köles, stb.
  • Igyekszem kordában tartani a sófogyasztást: inkább több részletben, visszafogottan sózok, másrészt általában zöldfűszereket is használok mellé, így kevesebb só kell. A házi fűszersók népszerűsége töretlen! :-)
  • Biztos nem veszek meg semmi olyan élelmiszert, amiben hozzáadott cukor vagy túl sok egyéb adalékanyag van. Inkább rászánom a fáradtságot a házi előállításra (befőttek, dzsemek, lekvárok, szószok, ivólevek, aszalt gyümölcsök, szárított zöldségek, kekszek, pékáruk, stb.), vagy komolyan végiggondolom, hogy kell-e az nekem? Persze majdnem mindig határozottan az a válasz, hogy NEM.
  • Azt hiszem, a hús is eme „műanyag-mentesítési kampány” áldozata lett. Valahogy szép lassan egyre kevesebbszer került az asztalra, aztán egyszer csak észrevettem, hogy már egy ideje egyáltalán nem ettem – és nem hiányzott! Házi (szigorúan csak házi!) disznótorosra még néha elcsábulok, de amúgy nagyon tetszik a vega-lét!
  • Szeretek kísérletezni a konyhában, és a sokféle nem-feldolgozott alapanyag adja magát erre. Nálam nincs egyen-íz, és pontos méricskélés sem, úgyhogy garantált a változatosság! Akarva-akaratlanul :)
  • Az ételkészítésnél odafigyelek arra, hogy a felhasznált alapanyagok értékes tartalma lehetőleg ne menjen veszendőbe. A zöldségeket például úgy szeretem, ha még épp roppanósak, de néha akár nyersen is jöhetnek. Nem baj az, ha rágni kell – a manapság divatos krémlevesek kíméljenek :)
  • Ilyen változatos és sok zöldséget-gyümölcsöt tartalmazó étrend mellett nem kell külön vitamin, táplálékkiegészítő, miegymás (az ilyen-olyan kivonat különben is gyanús – jöjjön inkább a maga természetes valójában). Szerencsére gyógyszer se nagyon kell, mert igen ritkán vagyok beteg.
  • Nem hiszek abban, hogy egy-egy alapanyag fogyasztása hipp-hopp meggyógyít mindent. Különben is túl gyakran változnak az ügyeletes egészséges alapanyagok. Némi háttérrel az áltudományos írásokat is kiszúrom a témában, és hallgatok inkább a józan eszemre meg a megérzéseimre.
(Folytatom...)

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails