Nem volt elég meleg, ezért befűtöttem egy kicsit, befőttdunsztolással meg dzsemfőzéssel :) Lehet, hogy "most már úgyis mindegy" alapon egy süteményt is össze kellene még dobnom :)))
Szóval az úgy volt, hogy még árultak meggyet a piacon. A múltkor nem tervezetten tettem már el pár üveggel, de szerettem volna többet is. Már látszott, hogy ez igencsak az utója a meggynek, tehát tudtam, hogy ha nem akarok úgy járni, mint az eperrel, akkor "most vagy soha" kell cselekednem. Vettem hát négy kiló meggyet.
Meg fél kiló piros ribizlit (nekem az egy bokron egy maréknyi termett, de már korában leszüreteltem). Meg két és fél kiló őszibarackot. Utóbbiak nem túl nagyok voltak, viszont illatosak - és nem is drágák.
Hazaérvén hozzá is fogtam előkészíteni az üvegeket (ilyenkor örülök, hogy csak öblíteni kell őket, mert tisztán, szagmentesen raktam el - erről itt írtam korábban), meg aztán a gyümölcsöt. Közben persze a befőzésre nem alkalmas szemekből megvolt a reggeli is :)
Aztán jött a meggymagozás. Azazhogy jött volna. Mert pár szem után észrevettem, hogy ez olyan fajta meggy, amiből jelentős rész kiszakad a maggal együtt, ergo nem is haladós és nem is gazdaságos a művelet. Így inkább egészben raktam üvegbe. (Magozva kevesebb üvegbe befért volna, vagyis kevesebb környi dunsztolással megúsztam volna az akciót - de így meg többször bonthatok rumos meggyet a télen :) Elég fanyarnak ítéltem, így üvegenként 1 evőkanál gyümölcscukrot is tettem rá, meg 3 evőkanál rumot (ütős lesz, mert szegénynek lezárva nem volt hová elpárolognia!). Utána pedig a jól bevált kuktás módszerrel tartósítottam őket, tartósító nélkül :)
Meg kis karcsú üvegekben natúr ribizlit is tettem el így - pont befértek a meggyek közé a kuktába. Olyan ízletes volt a ribizli, hogy ehhez semmit nem tettem.
És akkor ott volt még a barack. Ennyit nyilván nem gondoltam megenni az elkövetkező napokban, de a natúrbefőtthöz nem ítéltem elég átütőnek az ízét, így egy adag dzsemet főztem belőle. Méretüknél fogva sok kedvem nem volt meghámozni, úgyhogy héjastól vágtam őket vékony szeletekre (persze aminek könnyen le lehetett húzni a héját, arról eltávolítottam). Közben az is eszembe jutott, hogy ehhez citrom is kellene, ami meg épp nincs itthon. No de kinek van kedve ilyenkor elmenni citromért, mikor az első kör meggy már a dunsztban, a második még az asztalon, a barack félig összevágva? Ja, és ebéd persze sehol - még elképzelés szintjén sem...
Aztán a tál alján szomorkodó két maréknyi ribizlire tévedt a tekintetem (még megfelelő üveget kellett volna keresni neki). Ez az! Ezzel fogom savanyítani! S mielőtt örömmel hozzázúdítottam volna a barackhoz a fazékba, még az is eszembe jutott, hogy a ribizlimag nem lesz túl nagy élmény az őszibarackdzsemben. A turmixgépet viszont csak kivételesen rendkívüli esetben vagyok hajlandó elővenni, úgyhogy krumplinyomóval törtem össze, és aztán átengedtem egy szűrőn. Így csak a leve ment a barackhoz. Jól is nézett ki a piros héjú, sárga húsú szeleteken.
A két körös meggydunsztolás gondolatával már egész megbarátkoztam közben, a dzsem viszont most már nem is tűnt annyira jó ötletnek: merthogy nem csak melegít, de még mellé is kell állni és kavargatni. Így jártam... Közben a barack kóstolgatása alapján úgy döntöttem, hogy nem árt hozzá egy kis gyümölcscukor, mondjuk 5-6 kanálnyi a mintegy 2 kiló gyümölcshöz (nagyon ízletes gyümölcs jó natúr is, ez azért még nem volt annyira érett mind), meg majd persze dzsem kocsonyásító (szerencsére nem a cukortól köt meg :)
Közben elkészült az első adag meggy a ribizlivel, így azt kiszedtem szárazdunsztba, és felraktam a többit. Megfőztem a dzsemet is, bár kicsit több időre volt hozzá szükség, mintha lágy gyümölcsből lett volna. A héj is kiengedte a színét, meg a ribizlilé is rásegített, úgyhogy sárga helyett piros színű őszibarackdzsemem lett. De illatra és ízre is kiváló!
Ráadásként az üvegek és a gyümölcsök mosásához használt vízből este meglocsoltam a kardvirágokat meg a fűszernövényeket a kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése