2009. december 27., vasárnap

Zöldfűszeres haltekercsek

Az egyik karácsonyi fogás volt nálunk ez a látványos és ízletes halétel. Cseréptálban sütöttem és vele együtt pároltam a köretnek szánt rizst is - így az remekül átvette a tekercsek töltéséhez használt zöldfűszerek ízét, meg nem mellesleg mindössze az összerakás volt vele a teendő, majd egy bő óra elteltével a tálalás.


2 vékony szelet cápaharcsa filé
t előzetesen átraktam a fagyasztóból a normál hűtőbe kiolvadni.

A töltelékhez egy-egy kis marék friss zöldfűszert - most majoranna, kakukkfű és rozmaring akadt még a ház körül - apróra vágtam, majd összekevertem 2 púpozott evőkanál darált dióval és 1 evőkanál olívaolajjal. A halszeleteket vízzel leöblítettem, alaposan lecsepegtettem, majd megkentem őket a diós-zöldfűszeres masszával, feltekertem, és fogvájóval rögzítettem. Külsejükre egész zsályaleveleket tettem.

Mázas cseréptál aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (előgőzölt, barna és vad rizs van benne, ennek hiányában csupa barna rizst használnék), majd felöntöttem 2 bögre folyadékkal (ebből 1/2 bögre fehérbor, a többi víz volt). Meghámoztam és kis hasábokra vágtam 1 közepes sárgarépát, a rizsre rendeztem, majd ezekre helyeztem a haltekercseket, így nem merültek bele a folyadékba. Enyhén ztam az egészet.

Ráhelyeztem a tál fedelét, majd beraktam a hideg (!) sütőbe, és 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, utána pedig még 15 percig az elzárt sütőben hagytam. Ezalatt megpárolódott az alján a rizs (beépített köret) és megsültek a haltekercsek. A felhasznált friss zöldfűszerek nagyon kellemes ízt adtak az egésznek. 2 adag.

Az alapötletet az Ízek és érzések magazin 2009. december-januári számában szereplő Fűszeres krémmel töltött haltekercsek adták.

Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az elején az összerakás
Pénz: kb. 900 Ft a 2 adag
Hazai alapanyagokból, a hal és az olívaolaj kivételével.

2009. december 24., csütörtök

Karácsonyi üdvözlet


Szép karácsonyt és boldog új évet kívánok
minden kedves olvasómnak!

Birsalmás torta mogyoróval (vegán)

Egy könnyed, gyümölcsös torta az ünnepi asztalra, vagy épp az ünnepi készülődés mellé:


A krém elkészítésével kezdtem, még előző nap:

(Ez egy nagyobb mennyiség, kb. fele-háromnegyede kell majd a tortához. A maradékból kitelik egy könnyű desszert, vagy nemes egyszerűséggel lekvár helyett fogyasztható; hűtőben pár napig eláll. Azért szoktam ennyit készíteni, mert így gazdaságos a birs sütése.)

2 kilónyi birsalmát felcikkeztem, magházát kivágtam, és vízben gyűjtöttem a darabokat, hogy ne barnuljanak meg. Utána átszedtem egy mázas cseréptálba; különösebb lecsepegtetés nélkül. Fűszerezésnek tettem közé 1 fahéjrudat és 5 szem szegfűszeget. Hideg (!) sütőben indítva 200 fokon 1 órát sült, majd az elzárt sütőben hagytam kihűlni.
Másnapra már nem sok teendőm maradt vele: a fűszerek eltávolítása után leturmixoltam, mézzel ízesítettem (nekem 2-3 evőkanállal kellett hozzá, de ízlés- és birsfüggő a mennyiség), és alaposan összekevertem. Főzni nem kell, mert friss fogyasztásra lesz, és kár lenne hőkezeléssel tönkretenni a mézet. (Méz helyett tetszőleges más édesítő is használható, ízlés szerint.)


Másnap következett a tészta:
(a Zabpelyhes-diós torta tésztája)

Egy tálba beleöntögettem a szilárd hozzávalókat, és összekevertem:

  • 1 bögre zabpehely
  • 1 bögre kukoricaliszt
  • 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  • 1 teáskanál őrölt szegfűszeg

  • 1 bögre zabpehely
    1 bögre kukoricaliszt
    1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
    1 evőkanál szódabikarbóna
    1 teáskanál őrölt szegfűszeg

    Aztán hozzáadtam a folyékonyakat, és ezekkel is gyorsan összekevertem:
    1/2 bögre étolaj (úgy szemre)
    2 evőkanál méz (illetve ízlés szerint)
    kb. 1 bögre víz (a cél egy sűrű, de fakanállal jól keverhető tészta)

    Kikent, kilisztezett tortaformába (26 cm-es csatos tortaforma) öntöttem, és kanállal elsimítottam a tetejét. 180 fokon 20 perc alatt sült meg (ezúttal előmelegített volt a sütő, mert egy kekszet készítettem előtte).

    Rácsra borítva hagytam kihűlni.


    Végül az összeállítás:

    A megsütött tortalapot hosszú pengéjű, éles késsel 2 lapba vágtam.

    A közepébe és a külsejére is a birsalmás krémet kentem. Mehet viszonylag vastagon, mert egy részét beszívja a tészta, no meg ez nem is az a tömény műfaj.

    Végül a tetejét és az oldalát megszórtam darált mogyoróval, majd birsalmasajt-csillagokkal és egész mogyorószemekkel díszítettem úgy, hogy közöttük lehessen majd szeletelni. Birsalmasajtból felváltva került rá sima meg Othelló szőlős.

    Tálalás előtt pár órát állni hagytam, hogy a tészta magába szívhassa a krém nedvességtartalmának egy részét. Így szebben szeletelhető.

    Nem csak látványos, de igen finom is lett!


    Idő: 1 nap elteltével lehet enni, de csak 3/4 órányi munka összesen
    Pénz: kb. 500 Forint a 16 szeletes torta
    Hazai alapanyagokból, a fűszerek kivételével.


  • 1 bögre zabpehely
  • 1 bögre kukoricaliszt
  • 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  • 1 teáskanál őrölt szegfűszeg


  • 1 bögre zabpehely
  • 1 bögre kukoricaliszt
  • 1 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt
  • 1 teáskanál szódabikarbóna (az eredetiben 1 evőkanál van, legközelebb talán beletenném)
  • 1 teáskanál őrölt szegfűszeg

  • 2009. december 22., kedd

    Meggyes-mákos keksz

    Nagyon szeretem a meggy-mák párosítást - íme ezúttal kekszként:

    Ezt a jól bevált tésztát készítettem el, darált mogyoró helyett darált mákkal. Keksznyomóval megformáztam, majd ujjal benyomtam mindegyiknek a közepét, és egy-egy kiskanál meggylekvárt tettem bele (nem sajnáltam, így összesen el is fogyott majdnem egy üvegnyi). Így sütöttem meg (ez a lekvár garantáltan sütésálló, meg nem is ismeretlen terep számára a sütő :) 75 darab keksz lett, 2 nagy tepsin épp elfért.

    Idő: kb. 1 óra alatt megvolt, sütéssel együtt
    Pénz: kb. 400 Forint
    Hazai alapanyagokból.

    Sörben sült krumpli mazsolával

    Ezt készítettem a zöldségegytálhoz felbontott sör másik feléből:

    Szűk kilónyi krumplit meghámoztam, és tökreszelőn lereszeltem. Vastag aljú, mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a krumplit, és időnként megkeverve enyhén átpirítottam. Ezután felöntöttem 2,5 dl világos sörrel, valamint hozzáadtam 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot és egy kis marék sötét mazsolát. Időnként megkeverve a krumpli megpuhulásáig sütöttem, közben némi val ízesítettem. A végére teljesen elfőtt a leve, és helyenként enyhén megpirult a krumpli. (Sütőben is lehetett volna készíteni, úgy nem igényel különösebb felügyeletet, bár valószínűleg több idő alatt készül el.) Én egytálételként ettem, de köretként is el bírom képzelni például valami füstölt húshoz. Ezen enyhén érezni a sör ízét, de nem zavaróan, a mazsola pedig remekül feldobja.

    A kiindulási alap Jókaja receptje volt.

    Idő: jó fél óra elteltével lehet enni, de legfeljebb 10 percnyi előkészítés a lényegi munka vele
    Pénz: kb. 250 Forint a fenti mennyiség, ami 2 adag egytálétel vagy 3-4 adagnyi köret
    Hazai alapanyagokból, a mazsola és a só kivételével.

    2009. december 20., vasárnap

    Gombás-zakuszkás halrakottas rizzsel


    Fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafilét éjszakára áttettem a normál hűtőbe, hogy felengedjen.

    Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje), amíg előkészítettem a belevalókat. A kiolvadt haldarabokat vízzel átöblítettem, majd falatnyi kockákra vagdostam (tehát ehhez jók a szabálytalan alakú darabok, a szép szeleteket eltettem máshoz). Felcikkeztem 3/4 kilónyi csiperkegombát.

    Kiöntöttem a tálból az áztatóvizet, majd belerétegeztem a hozzávalókat: Az aljára öntöttem 1 bögre rizskeveréket (Dénes Ottó féle termék, előgőzölt, barna és vad rizs van benne; ennek hiányában sima barna rizs is jó), arra pedig bő 1 bögre folyadékot, ami nálam most 1/2 bögre fehérbor és 1/2 bögre víz volt (a bor alkoholtartalma elpárolog majd, de akit zavar, készítse csak vízzel; a friss gomba is enged majd levet, azért kell kevesebb folyadék, mint amúgy szükséges lenne a rizs megpárolásához). Erre terítettem a haldarabokat, majd eloszlattam rajta 2,5-3 dl zakuszkát és 2 evőkanál sós paprikakrémet. Végül befedtem a gombacikkekkel, és megszórtam egy kis szárított bazsalikommal.

    Ráhelyeztem a tál fedelét, majd hideg sütőben indítva (a tál miatt fontos!) 200 fokon 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 15 percet. Ezalatt a rizs megpárolódott az alján a fűszeres lében, és a hal meg a gomba is ízletesre sült a tetején. A cseréptálnak köszönhetően még az amúgy elég jellegtelennek tartott halfiléből is előjött egy diszkrét halas íz, ami remekül illeszkedik az étel többi részéhez. Kiadós egytálétel, beépített körettel, akár karácsonyra is.

    Szerintem vegetáriánus változatban, hal nélkül is jó ez az összeállítás, ekkor füstölt sajtot sütnék a tetejére inkább.

    Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 percnyi munka az összerakás (a hal kiolvasztásáról ne feledkezzünk meg!)
    Pénz: 1400 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges vagy 3 normál adag
    Hazai alapanyagokból, a hal kivételével.

    Tippek és trükkök: Klasszikus szaloncukor-csomagolás

    A házi készítésű szaloncukrokat elcsemegézhetjük csupaszon is (kétségtelenül időtakarékos és környezetbarát megoldás), de ajándékba, a karácsonyfára, vagy egyszerűen csak a hangulat kedvéért csomagolva kell. Ehhez adok most tippet.

    Az elkészített szaloncukrot tetszőleges karácsonyi mintájú papírba csomagolhatjuk, szükség esetén hozzá illő zsinórral megkötve a végét, hogy ne bomoljon ki (különösen a műanyagos, celofán jellegű "papíroknál" fordul ez elő). Vagy sima sütőpapírból és alufóliából egyszerűen előállíthatjuk a régi időket idéző, kétrétegű csomagolást. Az elején érdemes kimérni, hogy mekkora papírba tudjuk jól becsomagolni a szaloncukrainkat, majd ennek megfelelően hajtogatni és késsel leszabni a megfelelő darabokat. (Nálam a követező méret vált be: sütőpapír: 10*12 cm, alufólia: 10*7 cm; az egyik oldalhossz mindkettőnél a tekercs teljes szélességének a negyede, így egyszerű félbehajtással kimérhető, a többi meg előbb a legyezőhöz hasonló hajtogatással.) A rojtozás is gyorsan megvan, ha nem darabonként végezzük, hanem egy-egy kisebb köteget vagdosunk be egyszerre. Utána összeigazítjuk a kétféle papírt, majd beletekerjük a szaloncukrot, végül összenyomjuk és óvatosan megcsavarjuk a végét, és már kész is – akaszthatjuk a karácsonyfára vagy feltölthetjük vele a kínálós kosárkákat.

    Csokoládés-mogyorós szaloncukor

    Az idén készített szaloncukor-variációk újabb darabja; Nutella-kedvelők ne hagyják ki!

    Serpenyőben illatosra pirítottam kb. 30 szem egész mogyorót, rázogatással folyamatosan keverve. Vízfürdőn felolvasztottam 5 dkg jó minőségű étcsokoládét (nálam 86%-os Cote d'Or), majd a tűzről levéve hozzáadtam 50 ml cukrozatlan sűrített tejet és 1/3 csomag (3,3 dkg) vajat, és simára kevertem. Utána került még bele 2 evőkanál méz és 8 dkg darált mogyoró - nekem ennyivel lett jó az íze és az állaga is (ha édesebbre szeretnénk, mehet több méz, de akkor mogyoró is több kell, hogy megfelelő legyen a végén a sűrűsége). Hűtőbe raktam úgy egy órára, majd kézzel megformáztam, egy-egy szem pirított mogyorót rejtve mindegyiknek a közepébe. Végül darált mogyoróba hempergettem, hogy szobahőmérsékleten se ragadjon majd bele a papírba. Tányérra sorakoztatva is tálalható, vagy tetszés szerint be is lehet csomagolni - én például sütőpapírból és alufóliából szoktam előállítani a régi időket idéző kétrétegű csomagolást (így). A kész csemege 3-4 napon belül elfogyasztandó. Ebből a mennyiségből kb. 25 darab telik ki.

    A massza az idén felfedezett csokoládés mogyorókrém (házi Nutella) sűrűbb változata, remekül bevált ebben a formában. Mivel ebbe nem bevonatként kerül a csoki, remekül fel lehet hozzá használni az egyéb fajta szaloncukrok mártogatása után megmaradt olvasztott csokit (ami ugye szükségképpen marad, ha még az utolsókat is kényelmesen be akarjuk vonni).

    Idő: kb. fél óra munka + közben 1 óra hűtés
    Pénz: kb. 500 Ft a fenti adag (20 Ft/db)
    3:2 a hazai hozzávalók javára (a csoki belga, a sűrített tej meg osztrák volt).

    2009. december 19., szombat

    Házi szaloncukor variációk

    Variációk a klasszikus karácsonyi édességre, leginkább a tipikus karácsonyi hozzávalókból: dióból, mákból, mogyoróból, aszalt gyümölcsökből, mézből, no és persze csokiból. Cukor- és adalékmentes, vegán finomságok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Ráadásul nem is ördöngősség elkészíteni - akár magunknak, akár ajándékba.


    Miután részletesen leírtam a csokibevonat elkészítésének módját, álljon itt néhány javaslatom a beltartalomra is. Én ilyeneket készítettem (illetve készítek, mert a sorozatgyártás még hátravan) az idén:


    Kókuszos-áfonyás szaloncukor

    2 púpozott evőkanál kukoricakeményítőt simára kevertem 2 dl vízzel (először csak kevesebbet adtam hozzá, majd felöntöttem a többivel). Állandó kevergetés mellett sűrűre főztem, majd a tűzről levéve hozzákevertem kb. 10-12 dkg kókuszreszeléket, 4 evőkanál mézet és 4 dkg apróra vágott aszalt áfonyát. (A kókuszreszelék mennyiségével szabályozható az állag, egy sűrű, nem ragadós, jól formázható masszát kell kapni.) Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítettem belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogattam (kb. 5 dkg csoki fogyott el a bevonásához). Tálalható így, vagy becsomagolva, ahogy tetszik. De 3-4 napon belül fogyjon el, mert sajnos nem valami állóképes fajta. Ez a mennyiség kb. 30 darab.


    Aszaltgyümölcsös szaloncukor

    Felezett muskotályos szilvából csináltam, amit a nyáron aszaltam. Ezek épp szaloncukornyi méretűek, és az alakjuk is igazán csomagolásbarát. De természetesen másféle gyümölccsel is működik a dolog: például nagy (óriás) szemű mazsolával, sárgabarackkal, datolyával, stb. A lényeg, hogy kisebb szaloncukornyi méretű darabok legyenek. Azért kisebb, mert előszöris beáztatom őket valamilyen folyadékba, és mire megszívják magukat, megnő a térfogatuk. A folyadék ízlés szerint lehet víz, gyümölcslé, rum, stb. Én most házi pálinkába áztattam a szilvát, és igen kiváló (bár kétségtelenül csak felnőtteknek való) csemege lett. Az áztatás után alaposan lecsepegtettem, majd leszárogattam mindkét oldalukat, hogy tapadjon rájuk a csokimáz. Ha egy rétegben nem vonta be jól a rücskös felületet, akkor dermedés után meg lehet ismételni a mártogatást; a dupla bevonat már biztosan jól fed. Nagyon egyszerű, kevés munkával elkészíthető, csak az áztatás és a szárítás némi előregondolkodást igényel. Jól eláll, akár a karácsonyfát is lehet díszíteni a becsomagolt darabokkal.


    Barackos-diós szaloncukor

    Barackon és dión kívül nincs is benne más. A barack házi sárgabaracklekvár formájában értendő, a dió pedig egyrészt darált dió, másrészt pirított negyed diógerezdek. Utóbbinak az elkészítésével érdemes kezdeni, így van ideje kihűlni, amíg elkészítjük a masszát. Tehát veszem a diódarabokat, és egy serpenyőben (palacsintasütőben) csak úgy szárazon, állandóan rázogatva, illatosra pirítom (néhány perc), majd egy tányérra öntöm hűlni (nem érdemes a serpenyőben hagyni, mert a tűzről levéve is pirul még és megéghet). Ezután a darált diót fakanál segítségével összedolgozom annyi sárgabaracklekvárral, hogy éppen összeálljon egy formázható masszává (a szükséges mennyiség a lekvár állagától függ, nekem 1 deka diónként kellett 1 teáskanál lekvár). A vége felé már érdemes apránként adagolni a lekvárt, hogy biztosan ne legyen túl lágy a végeredmény (különben nehézségek adódnak a bevonásnál). Nincs más hátra, mint szaloncukornyi darabokat formázni úgy, hogy egy-egy diógerezd legyen mindegyiknek a közepében. Végül pedig jön rá egy étcsoki-bevonat, és már lehet is csomagolni. Ez is jól eltartható, hiszen semmi romlandót nem tettünk bele. (Ami a mennyiséget illeti: nekem 20 deka darált dióból készítve lett 30 szem szaloncukrom.)


    Gesztenyés szaloncukor

    1 csomag (25 dkg) natúr gesztenyemasszát kivettem a fagyasztóból, és megvártam, míg felenged. Tálba morzsoltam, majd ízesítettem mézzel (én 1-2 evőkanálnyival éreztem megfelelőnek) és egy fél citrom reszelt héjával. Kézzel megformáztam, majd óvatosan megmártogattam olvasztott étcsokiban (kb. 5 dkg fogyott el rá). Elég lágy volt a massza, de azért sikerült megoldanom (a sűrítéssel nem akartam elrontani az ízét). Ez a mennyiség kb. 25 szem szaloncukorhoz elegendő. Szerintem 3-4 napon belül mindenképpen érdemes elfogyasztani, mert a belseje romlandó.


    Idő: Fajtánként és adagonként (25-30 db) kb. fél órával érdemes számolni, de ha többet is készítünk és ügyesen tömbösítjük a teendőket, akkor összességében kevesebb. A csomagolás pedig egy külön felvonás - már ha igényt tartunk rá, és nem csak így simán tálaljuk az elkészült csemegéket.
    Pénz: Fajtától függ, nagyságrendileg 15-20 Ft/db, de garantáltan azok a minőségi hozzávalók vannak benne, amiket mi választottunk.
    Alapvetően hazai alapanyagokból megoldható, nálam legfőképp a belga csoki és a kókuszreszelék lóg csak ki a sorból.


    Egyéb szaloncukorreceptjeim:
    Egy ráadás tipp a végére:

    Tippek és trükkök: Csokoládé bevonat szaloncukrokra

    Elég sokáig a csokibevonat elkészítése jelentette számomra a legnagyobb nehézséget a házi szaloncukorkészítéskor. Kipróbáltam én többféle "tuti módszert", ám mindegyikkel csak "ronda, de finom" kategóriás csemegéket sikerült előállítanom. Idén aztán végre összejött az olyan minőségű bevonat, amit már papír nélkül se szégyellek mutogatni. Egyébként soha jobbkor, hiszen a gasztromagazinos írásomhoz fotókat is kellett mellékelnem.

    Tehát az én bevált módszerem a csokibevonat elkészítésére:

    Két lábas szükséges hozzá. A nagyobbikba annyi vizet öntök, hogy rátéve a kisebbiket, annak beleérjen az alja, de ne ússzon meg. Ezután a fölső lábasba beletördelem a csokoládét. Minimum 70%-os kakaótartalmú étcsokit használok - tapasztalatom szerint sokkal könnyebb vele dolgozni, mint az ilyen-olyan bevonókkal és silány csokimikulásokkal, meg ha már a cukrok belsejét elkészítettem minőségi hozzávalókból, akkor igazán kár lenne a bevonattal agyonvágni.

    Ezután alágyújtok a toronynak, és megvárom, míg a csoki teljesen felolvad, egyneműen folyós lesz. Eleinte mehet nagy lángon, majd amikor felforrt a víz, leveszem kicsire, és így is hagyom, amíg befejezem a mártogatást. A vízfürdő miatt biztosan nem fog túlmelegedni a csokoládé. Nem teszek hozzá semmit - tehát se tejszínt, se vajat, se olajat, se semmit - magában is kellően folyósra olvad, mártogatás után pedig így garantáltan keményre köt vissza, nem mázolódik mindenfelé.

    Közben hungarocellt és fogvájókat készítek elő, no meg hozom a bevonni kívánt szaloncukrokat. Maga a bevonás pedig úgy zajlik, hogy egyik kezemmel megdöntöm a csokis lábast, a másikkal pedig bemártom a fogvájóra tűzött szaloncukrot. A végénél lecsurgatom róla a felesleges mázat, majd a hungarocellbe tűzöm dermedni. Így nem lesz talpa a melléfolyt csokiból, csak egy pici lyuk a fogvájó helyén, amit esetleg be lehet javítani utólag (ettől én eltekintek). A töltetleneknek az oldalukba szoktam beszúrni a tartót, amelyik cukornak azonban valami kemény van a közepében (pl. negyed dió), azt a vége felől érdemes feltűzni, elkerülve az akadályt.

    A konyhában is elég hamar megdermed a vékony máz, így nem tartom szükségesnek a hűtő átrendezését az alkalomra. Nagyon hatékony a kinti levegő is, esetleg fényképezéssel egybekötve :)

    Nem is marad más hátra, mint óvatosan kihúzgáni a fogvájókat, és lepattintgatni azt a kis csokit, ami mégis lefolyt vagy lecsöpögött. A segédeszközök természetesen később újra felhasználhatók ugyanezen célra, nem kell mindig újakat avatni.

    5 deka csokiból 30 darab szaloncukrot sikerül általában bevonnom, ha pedig az összeshez szükségesnél még 5 dekával többet olvasztok fel, akkor az utolsókat is kényelmesen be tudom mártani. A végén megmaradó csoki felhasználásához pedig kitaláltam egy olyan szaloncukrot, aminek a belsejébe kell az olvasztott csoki, nem bevonatként kerül rá: Csokoládés-mogyorós szaloncukor (de a Lekváros-mézes szelet tetejére is épp ennyi olvasztott csoki kell, ha vegán megoldást szeretnénk).

    Sörös zöldségegytál

    Nem szeretem a sört, így elég reménytelen ügy, mikor valamilyen okból mégis a nyakamon marad egy-két félliter. A megivás nem jön nálam szóba, ha pedig időközben némileg lejárt a szavatossága, akkor mások elé se szívesen teszem már. Így aztán nyitott szemmel járok, olyan recepteket figyelve, amelyekhez sör kell, no meg legfőképp zöldségek, mert ugye a húsfélékkel szintén hadilábon állok. A boros ételek analógiájára ugyanis úgy sejtem (és erősen remélem), hogy a sörösekben se dominál magának a sörnek az íze, hanem összességében járul hozzá, hogy az egész fogás ízletes legyen.

    Ma kipróbáltam az elméletemet - tökéletesen igaznak bizonyult, ráadásul annyira ízlik ez a sörös zöldségegytál, hogy időnként akár ismétlés is lehet belőle:

    A zöldségek hámozásával és darabolásával kezdtem, merthogy kell bele:
    • 3/4 kilónyi krumpli, felkockázva
    • 1/4 kilónyi gomba, felcikkezve (vagy gombatönkök hosszában négybe vágva - nekem most zömmel ez volt)
    • 1/2 kilónyi vegyes leveszöldség, nálam most 2 nagy répa és 2 közepes petrezselyemgyökér (kis hasábokra vágva), valamint 5 nagy kelkáposztalevél (a vastag levélere apróra, a többi nagyobb négyzetekre vágva)
    Felbontottam egy üveg (720 ml-es) házi natúrlecsót.

    Egy nagy fazékban kevés olajat forrósítottam, majd hozzáadtam az előkészített zöldségeket (a káposztalevelek kivételével), és kevergetve enyhén átpirítottam őket. Végül hozzáadtam a káposztát és a lecsós üveg tartalmát is. Felöntöttem 2,5 dl világos sörrel és annyi vízzel, hogy szűken ellepje (ízlés szerint lehet bővebb lére is ereszteni, én egytálétel-sűrűséget akartam. "Levesbetétnek" raktam bele 1-1 fél marék árpagyöngyöt, barna lencsét és hajdinát (önállóan semmire sem elegendő maradékok leépítése című akció :). (Igazából tetszőleges olyan mag mehet bele, aminek elég kb. 20 percnyi főzés - ennyi kell ugyanis a zöldségeknek. Akár egyfélével is jó, ha nem akarjuk cifrázni. Ebben az esetben viszont a hajdinával érdemes vigyázni, mert elég erőteljes íze van.) Fűszerezésnek került bele: 2 kiskanál só (nem egyszerre, de a kóstolás alapján ennyit kért), frissen darált bors, 1 evőkanál pirospaprika, 1 szárított csípős paprika (elhagyható), késhegynyi őrölt gyömbér. Miután felforrt, kis lángon, lefedve készre főztem (a krumplit és a magokat érdemes ellenőrizni; szerintem úgy jó, ha a zöldségek még haraphatóak, és a magok is puhulnak még valamicskét a tálalásig), majd a tűz elzárása után belekevertem a petrezselyem összetépett zöldjét, és még pár percig állni hagytam a fedő alatt.

    Ízletes, tartalmas egytálétel lett. Én így, vegán módozatban ettem, de külön elkészített füstölt hússal könnyedén tálalható húsos változatban is.

    Az alapötlet a Délmagyarország gasztro magazin 2009. december 2-i számában olvasott Sörös zöldséggulyás volt. A szalonnát és a hagymaféléket vegyes zöldségre cseréltem inkább, és a friss paprika meg paradicsom helyett került bele a lecsó (úgyis meg kell főzni, és ez mégiscsak szezonbéli, ízletes alapanyagokból van, jóval olcsóbban). A magok hozzáadása az én kiegészítésem, szerintem illik bele így télen.

    Idő: kb. 1 óra elteltével lehet enni, de ennek csak a fele telik munkával
    Pénz: kb. 700 Forint a fenti mennyiség, ami 4-5 bőséges adag vegán egytálétel
    Hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

    2009. december 18., péntek

    Kókuszos-áfonyás csillag

    Ma előkészítettem és kimértem a még betervezett sütik és szaloncukrok szilárd hozzávalóit, és műanyag dobozkákban meg újrafelhasznált tasakokban összecsoportosítottam magamnak, kis jegyzetekkel, hogy melyikkel mit kell majd csinálni. Ennyivel is gyorsabb és könnyebb lesz a dolgom, amikor majd eljön a megvalósítás ideje. (Ez tulajdonképpen olyan, mint az üveges sütipor ajándék, csak magamnak, póriasabb elrendezésben és csomagolásban. Vagy mint az előregyártott porkeverékek, csak itt én tettem bele a garantáltan minőségi hozzávalókat az ízlésem szerinti mennyiségben.) Átszitáltam a liszteket, kiválogattam a fél/negyed/apró diót, feldaraboltam az aszalt gyümölcsöket, meg nem mellesleg így az is kiderült, hogy mit és mennyit kell még beszerezni, hogy a végén mindenhez elég legyen, illetve csak kezelhető készletek maradjanak az ünnepek utánra.

    Meg úgy esett, hogy akadt "fölösleg" is: A szaloncukorhoz az áfonya apraja is tökéletes, hiszen úgyis össze kell vágni - a nagyját meg félretettem kekszet díszíteni. S mivel egy kis csomag kókuszreszeléknek se volt még meg a helye, adta magát, hogy a jól bevált kókuszos-áfonyás kekszből süljön egy adag. Persze ezúttal a virág helyett inkább a csillag formát választottam.

    Lencsés-savanyúkáposztás egytál vagy leves

    A nagy kekszsütés közepette egy egyszerű, gyors ebéd volt ma az alábbi:

    Előző este beáztattam 1 bögre barna lencsét. Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, majd egy közepes méretű lábasba tettem az alaposan megduzzadt magot. Utána ráterítettem egy jó adag házi savanyúkáposztát (egy literes tál teli volt vele, de persze nem beletömörítve, hanem csak úgy lazán). Ráöntöttem 1 üveg (330 ml) lecsó-szószt, valamint felöntöttem annyi vízzel, hogy majdnem ellepje a folyadék a káposztát is (így egytálételnyi sűrűségű lesz a végén, de ízlés szerint lehet bővebb lére is engedni). Fűszereztem val (csak csínján, mert a káposztában is van valamennyi), frissen darált tarkaborssal, 2 babérlevéllel és 4 szem szegfűszeggel. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve a lencse megpuhulásáig főztem (kb. 20 perc, nem kell szétfőzni). Ez a mennyiség 3 adag egytálétel (levesnek nyilván több, attól függően, hogy mennyire tartalmasra szeretnénk).

    Én így vegán változatban ettem, de mindenevőknek illik hozzá valamilyen füstölt húsféle. Ha ezt nem "központilag" főzzük bele, hanem külön készítjük el és tálaláskor adjuk hozzá, azzal mindenkinek a kedvére teszünk egy közös étkezéskor.

    Az alapötletet Jókaja receptje adta.

    Idő: fél órán belül lehet enni, de csak néhány perc munka felrakni
    Pénz: kb. 200 Forint a fenti mennyiség
    Hazai alapanyagokból és házi félkészekből.

    2009. december 16., szerda

    Kókuszos-áfonyás szaloncukor

    Házi szaloncukorkészítésre biztatom a Délmagyarország gasztro magazinjának olvasóit is a ma megjelent lapszámban.


    Kedvcsináló ráadásként pedig itt van még egy receptem a témában, ami már nem fért bele a terjedelembe, de sikeres továbbfejlesztése egy régi alapötletnek. Én biztosan készítek ilyet is karácsonyra!

    Kókuszos-áfonyás szaloncukor

    Hozzávalók:
    (kb. 30 darabhoz)
    2 púpozott evőkanál étkezési keményítő
    2 dl víz
    10-12 dkg kókuszreszelék (ebbe felhasználható a zebráshoz átszitált kókuszreszelék nagyja)
    4 evőkanál méz
    4 dkg aszalt áfonya, apróra vágva
    kb. 5 dkg étcsokoládé a bevonáshoz

    Elkészítése:
    A keményítőt egy kis lábasban simára keverjük a vízzel (először csak keveset érdemes hozzáönteni, majd utána a többit), majd állandó kevergetés mellett sűrűre főzzük. A tűzről levéve hozzákeverjük a kókuszreszeléket, a mézet és az áfonyát. A kókuszreszelék mennyiségével lehet szabályozni az állagát, a cél, hogy egy sűrű, jól formázható masszát kapjunk. Miután langyosra hűlt, kézzel szaloncukornyi darabokat gömbölyítünk belőle, majd olvasztott étcsokoládéba mártogatjuk. 3-4 napon belül érdemes elfogyasztani.

    2009. december 15., kedd

    Kolbászos halrakottas

    Igencsak az idei utolsó szabadföldi paradicsompaprikákat használtam fel ehhez az ételhez (nem most készítettem, hanem körülbelül egy hónapja, csak akkor nem lett róla bejegyzés; szezonon kívüli ízetlen paprika helyett inkább ilyet tennék bele egy közepes üveggel). Kivételes eset, hogy az általam ritkán fogyasztott húsfélék közül kettő is szerepel benne (hal és házi szalámi), de szökőévben egyszer ez is belefér :) (Vagy kétszer, ha úgy döntök, hogy ebből legyen ismétlés karácsonyra.)

    Előző este áttettem a fagyasztóból a hűtőbe a halat, ami 2 kisebb szelet (összesen úgy fél kilónyi) cápaharcsa filé volt. Így magától kiolvadt másnap délelőttre, mikor összeállítottam az ételt. Olívaolajjal vékonyan kikentem egy közepes tepsit, majd belefektettem a leöblített és lecsepegtetett halszeleteket. Tetejüket kiraktam 10 dekányi felszeletelt házi szalámival, majd rácsíkoztam 2 nagy paradicsompaprikát, miután megszabadítottam őket a csutkájuktól. Fűszereztem (friss) kakukkfűvel, (szárított) bazsalikommal, kevés sóval, pár tekerésnyi tarkaborssal és néhány szem megroppantott borókabogyóval. Kis hasábokra vágtam 1 közepes pasztinákot, és rászórtam a darabokat. Meghámoztam és vékonyra szeleteltem bő fél kilónyi krumplit, és befedtem vele a halakat. A tetejét ztam, majd lefedtem alufóliával. Beraktam a sütőbe, és 200 fokra kapcsolva fél órát sütöttem. Ekkor levettem az alufóliát, valamint ráöntöttem kb. 2,5 dl főzőtejszínt, és visszatettem sülni még fél órára. A beépített körettel együtt lapátoltam tányérokra. Ez a mennyiség 2 adag.

    A kiinduló receptet Hobbiszakácsnál olvastam. Annyira szépek voltak a halszeletek, hogy sajnáltam felkockázni, ezért lett inkább ilyen rakottas jellegű nálam. Ízesítésben sokat dobott rajta a pasztinák (a halászlékocka nálam úgyis felejtő), a krumplival pedig a köret kérdése is egyszerűen megoldódott.

    Idő: 1 jó óra elteltével lehet enni, de csak 15-20 percnyi munka van vele (viszont fontos, hogy a halat ne felejtsük el kiolvasztani!)
    Pénz: kb. 1200 Ft a 2 adag
    A zöldségek és a szalámi hazaiak voltak, a fűszerek nem mind, a tejszín és a hal egyáltalán nem.

    Mediterrán halas egytál

    Könnyen elkészíthető, ízletes egytálétel, akár karácsonyra is:

    Ezt az ételt fél kilónyi fagyasztott cápaharcsafiléből készítettem, amit előző este áttettem a normál hűtő részbe, hogy felengedjen. (A megvásárolt halból a szép szeleteket félretettem máshoz, és a kisebb, szabálytalan alakú darabokat használtam fel ehhez.)

    Másnap előszöris beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje). (Ezt elvileg nem kötelező beáztatni, de én jobban szeretem így. Mázatlan testvérében elvből nem készítek húsos ételeket, a mázast szerencsére el lehet mosogatni úgy, hogy következő alkalommal nem köszön vissza az aroma.)

    Utána előkészítettem a zöldségeket: meghámoztam és kis hasábokra vágtam 3 közepes répát, 2 közepes petrezselyemgyökeret és 1 kiló krumplit.

    Folyó vízzel leöblítettem a halat, majd falatnyi darabokra vágtam.

    A tál aljából kiöntöttem az áztatóvizet, majd beleraktam a felkockázott halat. Öntöttem rá kb. 1 dl fehérbort, majd 1 doboz (400 g-os) natúr hámozottparadicsom-konzervet (az egész paradicsomokat felkarikáztam). Eloszlattam rajta 1 evőkanál sós paprikakrémet, valamint fűszereztem néhány ág kakukkfű leveleivel, 3 kis babérlevéllel, 10-15 szem tarkaborssal és 6-7 szem megroppantott borókabogyóval. Ezután ráraktam az előkészített zöldségkeveréket, végül megcsorgattam egy kevés olívaolajjal.

    Rátettem a tál fedelét, majd az egészet be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt sütőben hagytam még 10-15 percet.

    A tálban finoman összepárolódott az egész, és átjárta a bor és a fűszerek aromája. Lett az alján némi lé a borból meg a paradicsomból, de messze nem levesnyi mennyiség. Cseréptál hiányában alufóliával lefedett tepsiben is elkészíthető.

    Az Ízek és érzések magazin aktuális (2009. december-január) számában olvasott mediterrán halleves nyomán, átszabva a saját ízlésemhez.

    Idő: kb. 2 óra elteltével lehet enni, de csak kb. fél óra munka az összerakás az elején (a hal felengedése igényel némi előregondolkodást)
    Pénz: kb. 1000 Ft a fenti mennyiség, ami 2 bőséges adag
    A zöldségek és a bor hazaiak voltak, a fűszerekből csak a kakukkfű (saját termés); a paradicsomkonzerv és az olívaolaj stílszerűen olasz, a hal pedig Vietnámból érkezett.

    2009. december 14., hétfő

    Gesztenyés csillag

    Lépten-nyomon kellemes meglepetések érnek az amúgy legközelebbi boltban, ahol rendszeresen vásárolok. Hol egy környékbeli előállító termékeivel bővül az állandó választék, hol különféle reformos alapanyagokkal. Már régóta itt veszem a teljes kiőrlésű búzalisztet, de egy ideje a kukoricaliszt is megjelent, sőt, nemrég Graham lisztet is láttam. Pár hete örömmel nyugtáztam, hogy a Dénes Ottó féle Natura termékcsaládból igencsak sok dolog kapható már itt is, messze meghaladva azt a kört, ami az ilyen normál boltokban lenni szokott (ha egyáltalán...). S még az árak sem túlzóak, nagyjából ugyanaz a szint, mint bent Szegeden a Reformház, ahol eddig vásároltam az ilyesmiket (és ezt a sorozatot amúgy is előnyben részesítettem más gyártók/forgalmazók termékeihez képest). A sok megszokott filteres fajta mellett megbúvó kedvenc szálas teámnak (Twinings Earl Grey) is nagyon örültem a múltkor, miután a szokásos szegedi beszerzőhelyemen épp nem tudtam venni, mikor legutóbb ott jártam. A most felfedezett újdonság pedig a natúr, vagyis cukor és aroma hozzáadása nélküli gesztenyemassza, amit évek óta vadászok, de még nem sikerült megfelelő beszerzőhelyet találnom. Ez meg itt van tizenöt-húsz percnyi biciklizésre, még nyáron se lesz gond hazaérni úgy a fagyasztott áruval, hogy ne olvadjon ki útközben (bár így télvíz idején kétségtelenül sokkal könnyebb ez a mutatvány). Ja, és méltányos áraik mellett értelmes akcióik is szoktak lenni, vagyis olyan dolgokat is megkapok időnként kedvezménnyel, amikre rendszeresen szükségem van. Vagy ami alkalmi vétel, és rögtön van is ötletem, hogy mire tudom majd jól felhasználni. És, számomra egyáltalán nem elhanyagolható módon, még a személyzet is udvariasan teszi a dolgát. S hogy melyik ez a bolt? Coop Szeged Zrt., 201. Dorozsma Coop szupermarket, Szeged, Szent János tér 1.

    Virtuálisan küldöm ezt a receptet a bolt dolgozóinak, meg persze mindenkinek, aki lát benne fantáziát és kipróbálja.

    Egy nagy tálba raktam a következőket, és fakanállal egy lágy, de tiszta kézhez nem ragadó tésztává kevertem:
    • 7 dkg puha vaj
    • 25 dkg felengedett gesztenyemassza szétmorzsolva (cukor és aroma nélküli!)
    • 3 evőkanál méz (illetve ízlés szerint, a natúr püré mellé azért elkél az édesítés)
    • 1 evőkanál őrölt lenmag
    • 2 púpozott evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
    • 1/2 dl rum (vagy akit zavar az alkohol - még ha sütéskor el is párolog belőle -, annak meggylé, esetleg nemes egyszerűséggel víz)
    Kikent tepsire csillagokat nyomtam belőle a keksznyomó segítségével. Mivel ez egy nagyon puha tészta, kicsit kell csak nyomni egy-egy darabnak. Időnként érdemes letörölni a kinyomóformát, így lesznek igazán szép alakúak a kekszek. Díszítésnek félbevágott aszalt meggyet tettem mindegyiknek a közepére (ha nagyon száraz, célszerű előtte beáztatni, majd jól lecsepegtetni). 60 darab lett, egy nagy meg egy közepes tepsire fért rá éppen.

    180 fokon 15 perc alatt sült meg egy-egy menet. Amikor kezd barnulni a széle, akkor jó, bár ilyenkor a közepe még sületlennek tűnik. A tepsin hagytam kihűlni, és csak megszilárdulás után szedtem le egy tányérra.

    Puha, kellemesen gesztenyés ízű csemege lett, amit nagyszerűen feldob az aszalt meggy.

    Már régen kinéztem valami hasonlót, csak megfelelő gesztenyemassza hiányában nem tudtam megvalósítani. Azt a receptet persze nem találtam meg, de a Google találatai közül az Ági régi blogján fellelt recept elég jó kiindulási alapnak bizonyult.

    Idő: 1 órán belül megvan sütéssel együtt
    Pénz: kb. 500 Ft
    Csupa hazaiból!

    2009. december 13., vasárnap

    Adventi kényeztetés

    GasztroRéka oldalán olvastam a minap erről a teakeverékről, és örömmel nyugtáztam, hogy nemhogy Ausztriáig, de még a legközelebbi boltig se kell elmennem, ha ilyet akarok inni, mert mindegyik összetevője fellelhető itthon. Igaz, a tartós változathoz a citrushéjat és az almát még előbb szárítani kellett, de ez egy-két éjszaka alatt megoldható a radiátoron.

    A következőket kevertem össze:
    • 2 teáskanál szárított citrushéj (citrom és narancs héja krumplihámozóval vékonyan levágva, majd kis darabkákra aprítva és megszárítva - ez a mennyiség 1 kisebb gyümölcs héja)
    • 2 teáskanál szárított bodzavirág (saját gyűjtés)
    • 2 teáskanál szárított hársvirág (gyógynövényboltból hársfavirágzat, amit egyébként megfázás-gyógyszerként tartok itthon)
    • 2 teáskanál szárított csipkebogyó (saját gyűjtés; ollóval összeaprítottam)
    • 2 teáskanál szárított almahéj (a szokásosnál jóval vastagabban hámoztam le 1 közepes méretű, édes almát, és bekeverés előtt ollóval összeaprítottam a száraz héjat; azért pont a héjas részt használtam, mert a sárga-piros színe igazán feldobja a keveréket)
    • 10 apró szegfűszeg
    Nem árt, ha zárt dobozban áll egy kicsit a keverék, hogy átvegyék egymás aromáját az összetevők.

    Felhasználáskor felforralok 1 bögre vizet, majd ráöntöm 1 teáskanál ilyen keverékre, és addig hagyom ázni, amíg ihatóra hűl. Én natúr szeretem a teákat, de persze ízlés szerint lehet mézezni, citromozni. (S ha kedvünk tartja, a tetejére felúszó almát is megehetjük, valamint a kiázott csipkehús is finom, csak azt ki kell kotorni a kiázott virágok közül.)

    A fenti adag csak kísérleti mennyiség volt, körülbelül negyedig lett vele egy régi teásdoboz, amiben valamikor 100 gramm fekete tea volt.

    Gasztroajándéknak is kiváló, mondjuk egy ilyen csomagolásban. Persze aki a fekete teákat kedveli inkább, annak meg ezt adnám.

    Idő: maga az összekeverés néhány perc, a citrushéj és az almahéj szárítása igényel 1-2 nap várakozást
    Pénz: kb. 500 Forintból kitelik egy 100 grammos adag még akkor is, ha mindent venni kell hozzá
    Hazaiból, a citrushéjak és a szegfűszeg kivételével.

    2009. december 12., szombat

    Ütős kis csemege

    Pálinkába áztatott aszalt szilva:

    A kis üveget feltöltöttem a nyáron készített aszalt szilvából, majd pálinkával, ami egy néhány éve főzetett vegyes, jól kivehető szilva jelleggel. Szárazon ne legyen egészen tele az üveg a szilvával, hogy legyen helye megduzzadni, ahogy magába szívja a folyadékot. Fogyasztása csak felnőtteknek, és csak mértékkel!

    Idő: 1 perc az összerakás + álljon legalább 1-2 napot, de utána sem romlik meg.
    Pénz: Ez most passz, mert nem vagyok képben az árakról.
    De azt tudom, hogy hazai volt minden!

    2009. december 11., péntek

    Paprikás lencse

    Egyik gyors ebéd volt ez a héten; eléggé ötlettelenül indulva, mindössze annyiban voltam biztos, hogy csípős paprika legyen benne, valami főzelék jellegű egytálétel legyen, ne sok munkával, és ne túl soká:

    1 bögre barna lencsét feltettem főni 2 bögre vízben. Meghámoztam és vékony karikákra vágtam 2 répát és 1 petrezselyemgyökeret, majd a fővő lencséhez adtam, 1 üveg (330 ml-es) házi paprikakrémmel együtt. Kevés sóval és morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem, és a lencse megpuhulásáig főztem. 2 adag.

    Idő: fél órán belül lehet enni, és kb. 5 perc munka
    Pénz: kb. 150 Forint az egész
    Természetesen hazaiból.

    2009. december 8., kedd

    Zebra szaloncukor

    Egyszerű, de látványos ünnepi édesség, mindössze háromféle hozzávalóból, némi gyurmázással előállítva:

    A fehér részt 5 dkg apró kókuszreszelék (egy csomagnyit nagy lyukú szűrőn átszitáltam, és az apraját használtam fel ehhez) és kb. 5 teáskanál repceméz, a feketét pedig 5 dkg darált mák és kb. 5 teáskanál repceméz alkotja. Mézből azért éppen ezt választottam, mert ez világos színű és finom kristályos. Annyi kell belőle, hogy (fakanállal) összedolgozva jól formázható masszát alkosson a kókusszal, illetve a mákkal.

    Mindkét masszából egy-egy nagy pogácsát formáztam, majd egymásra tettem, és kézzel ellapítottam. Kettévágtam, egymásra tettem a két felet, és ismét ellapítottam. Ezután még egy felezés és még egy lapogatás következett. Végül kis "oszlopokat" szeleteltem belőle, és kézzel szaloncukor formájúra gömbölyítettem őket. Így tányéron kirakva is tálalható, vagy be is lehet csomagolni (ezt én így szoktam) - garantált meglepetést okozva a gyanútlan fogyasztóknak!

    Elég tömény, de mértékkel fogyasztva még egészségesnek is mondható csemege. Az alapötleteket a Hamikus Zsuzsi Tündérkonyhájában szereplő mézesmák / dió / kókusz, valamint Klári élő marcipánja adta.

    Ez a mennyiség 18-20 darabot ad ki. Nem romlandó, ezért előre elkészíthető, illetve a karácsonyfáról való leeszegetése sem sürgős feladat (de azt azért ne várjuk meg, míg a mák megavasodik benne).

    Idő: egy jó fél órát elmolyoltam vele, de lesz ez még gyorsabb is :)
    Pénz: kb. 200 Ft a fenti adag (10 Ft/db)
    A méz és a mák természetesen hazai volt, a kókuszreszelék nem.

    2009. december 6., vasárnap

    Birsalmával rakott káposzta


    Avagy mi történik, ha már sorban állnak az "önkéntes" (közelgő romlás első jeleit mutató, tehát felhasználásra önként jelentkező) birsalmák, és a betárazott "mini" káposztákkal is kellene már kezdeni valamit, viszont nem igazán érek rá hosszasan dolgozni az ügyön:

    Beáztattam az Európa tálat (olyan, mint a pataki tál, csak mázas a belseje) úgy fél órára. Ökölnyi káposztákat, most 2 fej vöröset és 1 fehéret felcikkeztem úgy, hogy középen a torzsa összetartsa az egyes darabokat. 2 ökölnyi birsalmát megmostam, magházát eltávolítottam, majd húsát vékony szeletekre vágtam.

    A tálból kiöntöttem az áztatóvizet, majd belesorakoztattam a felaprított alapanyagokat. Felváltva raktam a kétféle káposztát, egyik sorban a vörös, másik sorban meg a fehér daraboknak fordítva lefelé a szélesebb részét, közéjük pedig egy-egy birsszelet került. A kimaradó darabokat pedig körben és a két sor között rendeztem el, majd a tetejére raktam a szeleteléskor leesett kisebb káposztadarabkákat, plusz rászeleteltem még 1 ökölnyi birsalmát.

    Ráöntöttem kb. 1 dl vörösbort (az alkoholtartalma elpárolog, de akit zavar, használjon mustot, vagy végső esetben vizet), rádobtam 5 szem szegfűszeget, és megcsorgattam egy kevés (1 evőkanálnyi) olívaolajjal. Rátettem a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órát sütöttem, majd az elzárt, de még forró sütőben hagytam úgy egy negyed órát.

    Fantasztikus illata lett az összepárolódott ételnek, és a látvány sem utolsó, ahogy a bor és a vöröskáposzta megszínezte a halványzöld káposztacikkeket és a sárgás birsszeleteket. Az íze sem maradt el a várakozástól, így egy nagyon finom vegán egytálétel lett a jutalmam. Szerintem ez így jó, ahogy van, de aki igényli hozzá a húst, külön süssön serpenyőben valami könnyebb fajtát (pl. halat), és körítse ezzel a színes-illatos kavalkáddal. (Ez egy egyszerűen megvalósítható és mindenki megelégedésére szolgáló megoldás arra az esetre is, ha vegetáriánus és húsos ételt is kell tálalnunk.) A borból ittam utána egy kis pohárral.

    Szerencsére bőségesen maradt még olyan birsalmám is, ami jól bírja a tárolást, így az ünnepekkor akár ismétlés is lehet ebből az egyszerű, mégis különleges fogásból.

    Idő: kb. másfél óra elteltével lehet enni, de csak 15 perc az összerakás, utána nincs vele teendő
    Pénz: 400 Ft a fenti mennyiség, ami 3 adag vegán főétel vagy 4-5 adagnyi köret
    Természetesen hazaiból, a szegfűszeg kivételével.

    Almás pite (és a Mikulás :) (vegán)

    A fenyők között, a hóesésben itt jön a Mikulás:

    Itt ni:


    Két receptből, ebből és ebből barkácsoltam össze ezt az almás pitét, és ez lesz az a változat, amit megtartok. Alaprecept következik tehát:

    Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam az alábbiakból:
    • 5 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
    • 5 evőkanál teljes kiőrlésű rozsliszt
    • 5 evőkanál kukoricaliszt
    • 1 mokkáskanál szódabikarbóna
    • kb. 1/2 dl étolaj
    • 1 evőkanál méz
    • víz
    Félretettem, amíg elkészítettem a tölteléket:
    Meghámoztam és felkockáztam 1 kg édes almát, majd hozzákevertem 3 evőkanál kukoricakeményítőt (ennek hiányában kukoricaliszt is jó), 1 teáskanál őrölt fahéjat és 6 nagy evőkanál házi sárgabaracklekvárt.

    Vékonyan kikentem a csatos tortaformát, majd kibéleltem a tészta 2/3-ával, peremet csinálva neki a szélén. Elegyengettem rajta a tölteléket. Kinyújtottam a maradék tésztát, picit nagyobbra, mint a pite, majd süteménykiszúróval formákat vágtam belőle, és a nyújtófa segítségével óvatosan ráemeltem. Végül elrendeztem rajta a kivágott alakzatokat, meg a leeső tésztaszélből is azt készítettem még.

    180 fokon 30-35 perc alatt megsült, előmelegítés nélkül. A vége előtt 5-10 perccel megkentem egy kis mézes vízzel (1 evőkanál méz, kenhetőre hígítva vízzel), és megszórtam egy kis marék durvára vágott dióval.

    Mikor langyosra hűlt, lefejtettem róla a formát, átfordítottam egy nagy deszkára, majd onnan egy pizzatányérra. Ekkor szeletelve még kicsit szétcsúszós volt a töltelék, kihűlve viszont jól tartotta a formáját.

    Idő: Jó fél óra az előkészítés + jó fél óra a sütés + némi hűlés, tehát úgy másfél óra elteltével lehet leghamarabb enni.
    Pénz: Körülbelül 300 Forintból bármikor kitelik az egész.
    Hazai alapanyagokból, a fahéj kivételével.

    2009. december 5., szombat

    Aszalt gyümölcsös golyócskák

    Ünnepi hangulatot idéző finom csemege:

    22 dkg aszalt gyümölcsöt (én most 12 dkg mazsolát és 10 dkg aszalt almát, amúgy az eredetiben mazsola, szilva és sárgabarack van egyenlő mennyiségben) egy nagy vágódeszkára halmoztam, és széles pengéjű késsel alaposan összeaprítottam. Lábasba húzva kevés vizet öntöttem rá - kb. félig lepte el, de keveréssel biztosítottam, hogy mindenhol érje nedvesség. Egy jó órát állt, ezalatt felszívta az összes levet. Őrölt fahéjjal és egy kevés őrölt szegfűszeggel ízesítettem, majd alágyújtottam. 1 csapott teáskanál keményítőt feloldottam pici vízben, majd ezt is hozzáadtam. Valamint belereszeltem 1/2 citrom héjából a sárga részt, és kóstolás után úgy döntöttem, hogy 1 evőkanál citromlevet is elbír. Gyakori kevergetés mellett összefőztem, majd hagytam kihűlni. Végül kis, egyfalatos golyókat formáztam belőle (nekem kb. 40 darab lett).

    Az íze teljesen rendben van (főleg, hogy a mézet kihagytam - az aszalt gyümölcs bőven elég édes, még áztatva is - és inkább egy kis citromlevet tettem helyette), az állaga viszont nem éppen szaloncukornak való, mint ami az eredeti recept szerint lenne. Ez most csak kísérleti fél adag volt, és eleve nem szándékoztam becsomagolni, de úgy látom, nem is igazán alkalmas arra. Ráadásul szerintem erősen aggályos az eltarthatósága, és nem a falánkságom, hanem a nedvességtartalma miatt. Álltában szikkadt ugyan valamennyit, de természetesen nem becsomagolva.

    Forrás: Ízek és érzések magazin, 2009. december-január

    Idő: kb. 2,5-3 óra elteltével lehet enni (bár másnapra simul össze igazán az íze), de a munka jóval kevesebb vele, összesen kb. fél óra
    Pénz: 250 Ft a fenti mennyiség
    Ebben most alulmaradtak a hazai hozzávalók; a mazsola, citrom, fűszerek mind messziről jöttek.

    LinkWithin

    Related Posts with Thumbnails