2009. február 28., szombat

Díjat kaptam!

Renáta és Cukroskata tisztelt meg vele, ezúton is köszönöm!
Utólagos kiegészítés: Később , Adéle, KatAnyaka és Jutka is kiválasztott, nekik is köszönöm, hogy gondoltak rám.

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Olyanokat próbáltam választani, akiknél rendszeresen megfordulok, és tudtommal még nem kaptak ilyet:

Serpenyős egytál krumpliból és kelbimbóból

Ígérem, ez az utolsó recept a témában! Legalábbis amíg nem jutok újabb adag kelbimbóhoz :) Más recept volt kinézve, végül a "mit ennék most szívesen?" kérdés jegyében mégis inkább ezt alkottam belőle:

Pár szem krumplit meghámoztam, s nem túl nagy kockákra vágtam. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, rádobtam a krumplit, és időnként megkeverve sütögetni kezdtem. Közben összevágtam kb. ugyanannyi kelbimbót, a kicsiket félbe, a nagyobbakat negyedbe. Ezt is a krumplihoz tettem, és együtt pároltam-pirítottam tovább. Szándékosan nem kevertem meg túl gyakran, hogy helyenként egy kis barnás színt kapjon (arra persze ügyeltem, hogy ne túlságosan). Egész köménymaggal és mustármaggal fűszereztem. Mikor már majdnem puha volt, mertem rá egy kicsit a savanyú káposzta levéből, és addig főztem még, ameddig az elpárolgott róla.

Gyors, egyszerű ebéd lett belőle. Egy ízében és állagában is lágyabb változatról itt írtam korábban.

Vegetable Pie (BBD #17)

(Magyarul itt és itt.)

Lien has chosen a superb theme for BBD #17: Bread and Potatoes. I've already shared the recipe of a loaf with cream and potatoes. My other choice is actually a main dish. It's quite spectacular and delicious at the same time, and it's not difficult to prepare at all. It's ideal if you're expecting a vegetarian guest, or are vegetarian yourself. I'm going to present a vegan and a lacto-vegetarian version as well.

* * *

For more pictures please click here

This is a pie with a thin crumb, soft vegetable cream and delicious baked vegetables. This time, in addition to potatoes I've used broccoli, carrots and parnsnips for the topping, but I think it should work with other vegetables as well.

Recipe: Vegetable Pie (vegan)

Ingredients for the dough (for 2 pies 24 cm in diameter each):
  • 2 cup whole wheat flour or Graham flour
  • 7 g dried yeast
  • 1 teaspoon salt
  • 1 tablespoon olive oil
  • 1 teaspoon unrefined cane sugar
  • cca. 200 ml lukewarm water
Ingredients for the topping (for 2 pies):
  • 1 broccoli flower
  • 3 parnsnips
  • 2 carrots
  • 6-7 potatoes
  • water and salt for cooking the vegetables
  • 2 tablespoon cooking oil plus some for greasing the pan
Method:
  1. Knead a dough from the ingredients listed above. It should be soft but not sticky. Cover with a tea-towel and put aside.
  2. Peel and cut the vegetables. Select the most beautiful pieces of parnsnips, carrots and broccoli for the topping. Cut the rest to small pieces, and add potatoes, too. The volume of the vegetables should be about three times the volume of the dough.
  3. Pour some water on the cut vegetables, add some salt, and cook them until soft.
  4. Meanwhile, lightly oil two pie-dishes (mine are 24 cm in diameter), and arrange the dough in them, forming a high edge.
  5. Drain the cooked vegetables and mash them. Spread the puré on the dough, and make a striped pattern with a fork.
  6. Drizzle with a little cooking oil, then arrange the raw vegetables on top.
  7. Put into the cold oven, and bake at 180 degrees Celsius for 30 minutes. It's ready when the dough pulls from the ceramic dish at the edges. Then the vegetables are kind of "al dente" on top (if you prefer them soft, you should pre-cook them).
  8. Serve immediately in the pie-dish. A glass of white wine complements it really well.
* * *

For more pictures please click here

For this version I didn't cook and mash the potatoes for the topping. I just grated them, added some cheese, and spread the whole thing on the dough. This resulted in a different texture in the baked pie. The Brussels sprouts were also a great choice with their rich flavour and spectacular look (but I think this version also works with other vegetables).

A lacto-vegetarian variation: Pie with Potatoes & Brussels Sprouts

The dough is the same as above

For the topping (for 2 pies):
  • 8 medium-sized potatoes, peeled and grated
  • 200 g smoked cheese, grated
  • 20-25 Brussels sprouts, halved
Method:
  1. Prepare the dough as explained above.
  2. Peel and grate the potatoes, grate the cheese, then mix them together.
  3. Lightly oil the pie-dishes, and arrange the dough in them, forming a high edge.
  4. Put the potato and cheese mix on the dough, then arrange the Brussels sprouts on them. Drizzle with a little oil.
  5. Bake and serve the same way as the other version.

2009. február 27., péntek

Bread with Cream and Potatoes (BBD #17)

(Magyarul itt.)

Lien has chosen a superb theme for BBD #17: Bread and Potatoes. I immediately had some ideas, and also found some promising recipes to try. I've already written about these in Hungarian, and now I'm going to share the best ones in English, too.

The first one is a hearty loaf with cream and potatoes. The potatoes are included in the dough, but they aren't cooked beforehand. I especially like the texture of this bread and the fact that the pieces of shredded potatoes can be seen in the slices. And, thanks to the cream and the potatoes, it doesn't go dry as quickly as other breads usually do. It was so successful with me and my family that I've baked it several times this month and I'm definitely going to keep the recipe for future use.

Recipe: Bread with Cream and Potatoes (lacto-vegetarian)

Ingredients:
  • 200 ml whipping cream
  • 50 ml water
  • a little unrefined cane sugar
  • 20 g fresh yeast
  • 4-5 medium-sized potatoes, peeled and shredded
  • 500 g whole spelt flour, sifted
  • 2 teaspoon salt
  • cca. 100 ml water, as needed
Method:
  1. Warm the cream and the water, and start the yeast in it with the sugar.
  2. Meanwhile, prepare the other ingredients.
  3. Knead a soft dough from the ingreadients, adding more water as needed. Finally, sprinkle with a little flour.
  4. Grease a large loaf pan and put the dough in it.
  5. Cover it and put in a warm place until it doubes in volume (cca. one hour).
  6. Cut the top with a sharp knife.
  7. Bake it at 200 degrees Celsius for 30 minutes, then lower the heat to 180 degrees Celsius and bkae it for 20 more minutes. Turn off the oven, but leave the bread there for 15 more minutes, without opening the door.
  8. Remove it from the oven and the pan, and let it cool on a wire rack.
  9. Slice and enjoy. It's deliciuos as is, or with butter, home-made jam, etc.
Note:
  • I suspect it should work with a bread-maker as well. However, I prefer kneading the dough by hand and baking it in a regular oven. This way the bead keeps moist longer.
My other choice fitting the theme is a vegetable pie. For the entry about it please click here.

2009. február 26., csütörtök

Brokkolis tészta

Nincs is benne más, csak a két nyilvánvaló összetevő, meg egy pici olaj. Meg sajt? Legfeljebb úgy néz ki!

Kifőztem egy adag durumbúzás masnitésztát al dente állagúra. Közben rózsáira szedtem és falatnyi darabokra vágtam egy brokkolivirágot, majd kevés olajon időnként megkeverve roppanósra pároltam. Közben zöldséghámozóval megtisztítottam a brokkoli szárát. Tányérra raktam a tésztát és a brokkolit, majd ráreszeltem a nyers torzsát, és az egészet jóízűen megettem.

A torzsa ízlett nyersen, az egész brokkoli viszont nem volt már annyira friss és zsenge, hogy kívánjam így. Ezúttal a szószosításból is jó volt kitörni, és élvezni a párolt brokkolit a maga valójában. A reszelt torzsa pedig kiváló "illúzió-sajt", még ha nem is olvad :)

2009. február 25., szerda

Wikipedia Names My Band :)

Játszottam egyet én is, és annyira megtetszett, hogy kirakom ide is a képzeletbeli zenekarom első albumának borítóját:

Camembert tál dióval és körtével

Gondolkodtam, hogyan lehetne olaj és tojás nélkül kivitelezni a rántott sajtot. Aztán abban maradtam, hogy megsütni se kell :)

Elég csak darált dióba forgatni a Camembert szeleteket. Meg akkor már megadtam a módját az utolsó szem téli körtével, amit még a múltkor vettem a piacon, és mostanra érett meg igazán.

Szeleteltem, rendezgettem, aztán jóízűen megeszegettem. Jobban esett, mint bármilyen rántott sajt.

Réteges süti baracklekvárral és dióval

Most nagypályázhatnék, hogy zserbó, de úgysem az... Már az alapötlet is egy távoli, reformos rokon volt, én meg csavartam rajta még kettőt, és mivel ízletes lett a végeredmény, különösebben nem zavar, hogy nem sok köze van az eredetihez.

Szóval az úgy volt, hogy megláttam Siccike receptjét, és egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetne csak azt megsütni benne, amit muszáj. Vagyis a diót lehetőleg nem. Úgy találtam, hogy akkor már a lekvárt se. A tésztát azért igen :)

Az egyszerűség jegyében fél adag lett a kísérleti mennyiség, mert ezt egyszerre meg tudtam sütni a legnagyobb tepsimben, és négyfelé szabni a töltéshez. A tésztához összedolgoztam 20 dkg teljes kiőrlésű lisztet, 1/2 csomag sütőport, szűk 1 dl olajat és bő 1 dl vizet. A nádcukor most kimaradt, de nem is hiányzott. Vékonyra nyújtva egy kikent tepsibe raktam, négybe vágtam, villával megszurkáltam, és megsütöttem (nekem ez 180 fokon kb. 20-25 perc volt előmelegítés nélkül).

A kihűlt tésztalapokat házi baracklekvárral töltöttem meg, és késsel összeaprított diót is szórtam a rétegek közé (ez most szimpatikusabb volt, mint a darált). Letakarva állni hagytam egy napig, hogy puhulhasson a tészta, és lehessen szeletelni.

Máz meg úgy nem lett a tetejére, hogy a csokit annyira nem kedvelem, és úgy tűnik, hogy a karob se nekem való. Vagy két hónapja vettem, megkóstoltam, de még a csokinál, illetve kakaónál is feledhetőbbnek éreztem. Azóta elég csak levennem a polcról, beleszagolni - és mivel nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezzel jobban ízlene az étel, mint e nélkül, inkább visszateszem... Valahogy tudom, hogy az orrom nem csap be.

Ez egy nagyon jó és egyszerű tészta, alkalomadtán használni fogom máshoz is. Igaz, a krémes dolgok kevésbé jönnek be (főleg, ha sok vajjal/margarinnal van súlyosbítva az a krém), de például pite alapnak határozottan szimpatikus. Ez a süti így ízlett, legközelebb annyit módosítok, hogy kicsit hígítom a lekvárt, mert kenni is elég nehézkes volt és a tésztát is megpuhíthatta volna jobban (ezt a szeletelhetőség bánta némileg). Másik ötlet, hogy inkább valamilyen dzsemet használok, és persze a diót is hozzá illő magra cserélem.

2009. február 24., kedd

Gyümölcsrizs

A tejbegríz méltó utóda nálam a búzadarás-almás csemege. Épp ilyet falatoztam a minap, mikor felmerült bennem a gondolat, hogy a tejberizs helyett is kellene találni valami tejmentes alternatívát. Triviális módon ugye főzzük növényi tejjel; na de külön főzni rizstejet, aztán meg abból tejberizst? Legyen inkább ez is egy lépésben, a tésztáknál már jól bevált módon: egyszerűen rizsliszt és víz keverékével.

Az egyszemélyes adaghoz vettem 1/2 bögre barna rizst. 1 evőkanál rizslisztet simára kevertem egy kis vízzel, majd felengedtem 1 bögrényire, és a rizsre öntöttem. Felforraltam, majd kis lángon főztem tovább. Időnként megkevertem, hogy ne kozmáljon oda, meg néha a levét is pótolni kellett még (ráment majdnem még 1 bögre víz). Amikor már majdnem puha volt a rizs, nem hígítottam tovább, hanem elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam. Utána a kőre letéve langyosra hűtöttem, majd kevés mézzel és őrölt fahéjjal ízesítettem, és sok-sok nyers almával ettem (természetesen bármilyen más gyümölccsel vagy akár dzsemmel is lehetett volna).

Krumpli-kelbimbó egytál

Még mindig tart a kelbimbó, s változatosságra törekvés ide vagy oda, a serpenyős krumplilepény és a sütős pite után megint krumpli került mellé. Az elkészítési mód és az ízesítés viszont megint más lett, úgyhogy mégsem unalmas. (Nem is baj, mert még ez után is maradt egy kis adag kelbimbó.)

Ezúttal a mázas cseréptálamba pakoltam az összetevőket: héjasan felkockázott krumplit és félbevágott kelbimbót. Megcsorgattam egy kis étolajjal, megszórtam egész köménymaggal, és öntöttem alá egy nagy merőkanálnyit a savanyú káposzta levéből. Ráraktam a tál fedelét, majd be a hideg (!) sütőbe. 200 fokra kapcsolva 1 órán át sütöttem, majd úgy jött ki a lépés, hogy később ebédeltem, így az elzárt, de persze forró sütőben hagytam még. Szerencsére épp jó volt a hőfoka, mire asztalra került.

Finoman megpuhultak a zöldségek, a felső réteg pedig szépen meg is pirult. A lé szinte teljesen elfőtt alóla, de nagyon kellemes ízt adott az egésznek. Jó volt a megérzésem, hogy ez így ízletes ebéd lesz!

2009. február 23., hétfő

Lencsés-sajtos muffin

Lencse-ehetnékem volt, ezért tegnap este beáztattam egy bögrényit. Ma pedig megfőztem, és ezt a muffint készítettem egy részéből:

Egy tálba berakosgattam a következőket, majd egy kanál segítségével jól elkevertem:
  • 6 evőkanál Graham liszt (szerintem teljes kiőrlésűvel is jónak kell lennie)
  • 3 evőkanál őrölt lenmag
  • 2 evőkanál rizsliszt
  • 3 evőkanál étolaj
  • 1/2 csomag sütőpor
  • egy kis marék szárított petrezselyemzöld, szétmorzsolva
  • 10 dkg durvára reszelt sajt (nálam most füstölt parenyica)
  • főtt barna lencse, kb. 1/2 bögre száraz lencséből, natúr
  • kb. 1 bögre folyadék (most a lencse főzővizéből épp kitelt, amúgy víz) a megfelelő állaghoz
Kikent, lisztezett muffinforma mélyedéseibe kanalaztam (12 darab lett). 180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül, mire a tűpróba késznek mutatta.

A kiinduló recept ez volt, de úgy gondoltam, hogy nekem a fentiek szerint átalakítva fog ízleni (no meg ezek a hozzávalók voltak itthon). Bejött! :)))

2009. február 22., vasárnap

Kelbimbós-krumplis pite

A tegnapi "ujjgyakorlat" után itt egy kicsit összetettebb variáció a kelbimbó-krumpli témára:

Összeállítottam egy fél adag pizzatésztát, ezúttal Graham lisztből, napraforgóolajat használva, és friss élesztővel. Letakartam, és félretettem langyos helyre, amíg kényelmesen elkészítettem a rávalót (ja, meg előtte még teáztam is egyet). Meghámoztam és tökreszelőn lereszeltem 4 közepes krumplit, meg utána 10 dekányi füstölt parenyicát, és összekevertem a reszeléket. Vékonyan kiolajoztam egy kerámia piteformát, kézzel beleegyengettem a tésztát, peremet csinálva neki a szélén. Lazán rászórtam a krumpli-sajt keveréket, majd félbevágott kelbimbóval kiraktam a tetejét, és megcsepegtettem egy kis olajjal. 180 fokon fél óráig sütöttem (előmelegítés nélkül - és ez most nem csak energiatakarékosság, hanem a tál épsége miatt is szükséges), mire az egész átsült és kellemes színt kapott a teteje.

A formából kivillázva ettem azon melegében. A kész pitében kb. egyforma vastagon volt a tészta meg a krumplis töltelék (nyersen nyilván lényegesen többnek kell kinézzen a töltelék, hiszen sütéskor összébb fog esni, a tészta meg nőni valamicskét). A kelbimbó és a füstölt sajt karakteres íze miatt egyáltalán nem hiányzott hozzá semmilyen fűszerezés. Egy kis pohár fehérbor volt a kísérője.

2009. február 21., szombat

Krumplitakaróban sült kelbimbó

Újabb ízletes krumplilepény-variáció, ezúttal kelbimbóval:

Vékonyan kiolajoztam egy nem túl mély teflonserpenyőt, majd ritkásan kiraktam félbevágott kelbimbóval, vágott felükkel lefelé (nem érdemes sűrűn rakni, mert akkor nem fog összeállni). Meghámozott és durvára reszelt, nyers krumplit egyengettem közéjük és rájuk, és kicsit le is nyomkodtam, hogy összeálljon. Alágyújtottam és megvártam, míg hallhatóan sülni kezd. Ekkor kicsire vettem a lángot, és így sütöttem tovább. Mikor úgy nézett ki a szélénél, hogy megpirult az alja, akkor egy tányér segítségével megfordítottam, és a másik oldalát is megsütöttem (ez már lényegesen gyorsabban megy, mint az első). Tányérra csúsztatva tálaltam.

A lassú sütés következtében a zöldségek finoman megpuhulnak, kívül pedig szépen megpirulnak. A kelbimbó erőteljes íze miatt fűszerezni se kívántam.

2009. február 20., péntek

'Mindent bele!' egytál magokból

Az ötletet a Rongybaba konyhában olvasott recept adta. Nem volt ugyan minden hozzávalóm, de rugalmasan megoldottam a készleteimből. Mi több: végre felhasználtam azokat a kis maradékokat, amik önmagukban már nem lettek volna elegendőek semmihez. Arra azért ügyeltem, hogy egyik összetevő se tengjen túl a keverékben. Nálam most a következők kerültek bele: fehér bab, barna bab, vörös lencse, barna lencse, sárgaborsó, árpagyöngy, bulgur, barna rizs.

A magokat éjszakára beáztattam, majd az áztatóvizet leöntve annyi friss vizet öntöttem rájuk, hogy jól ellepje. Kis lángon addig főztem, míg megpuhultak. A babot érdemes ellenőrizni, mire az jó, minden más is megfő. Főzés közben egyszer pótolnom kellett rajta a vizet. Szándékosan nem csináltam levesesre, mert inkább az egytálételeket kedvelem. A vége felé vegyeszöldséges fűszersóval ízesítettem, valamint egy fél maréknyi szárított petrezselyemzöldet morzsoltam bele. Kiadós ebédem lett belőle.

Egyetlen fogásként, magában ettem, így kb. 3/4 bögrényi keverékből lett egy adag. A maradék magkeverékből ki fogom próbálni úgy is, hogy fűszersó helyett friss zöldségeket teszek bele (de csak a főzés vége felé, hogy roppanósak maradjanak); így nyilván kevesebb mag is elég lesz adagonként.

Dunyhás szilva

A meggyes elfogytával ma ezt a sütit készítettem befőttből:

Kiválasztottam egy megfelelő szilvabefőttet: felezett muskotályos szilva, natúrbefőttként eltéve egy darabka fahéj társaságában, ezúttal rum nélkül. Kicsit küzdelmes volt felbontani, de végül sikerült, a fedő feszegetése nélkül (hacsak lehet, igyekszem elkerülni a deformálását, hogy legközelebb is jól zárjon még).

Lágy tésztát gyúrtam az alábbiakból: 20 dkg Graham liszt, 1/2 csomag sütőpor, 3 evőkanál őrölt lenmag, kb. 1 dl étolaj, a befőtt leve + egy kis víz (ennek a fajta befőttnek kevés leve van, a hagyományosé valószínűleg nem is kellene mind).

A tésztának kicsit több, mint felével kibéleltem egy kerek piteformát, a szélén peremet csinálva neki. Ezen eloszlattam a lecsepegtetett szilvát (a fahéjrudat kivettem, az íze úgyis benne volt már a gyümölcsben). Végül betakartam a maradék tésztával, és villával megszurkáltam. Nekem puszta kézzel megy legjobban a tészta alakítása (és így megúszom a plusz lisztezést, az átemelést, a leeső széleket, bónuszként pedig a nyújtódeszka és a nyújtófa tisztítását is).

180 fokon 30 percig sütöttem, előmelegítés nélkül. A tésztát érdemes nézni, amikor barnul és elválik a forma szélétől, akkor van kész.

Szerintem langyosan a legfinomabb, igaz, ilyenkor még leginkább a formából lehet csak kivillázni. Kihűlve aztán rendesen szeletelhető (ha marad :) Nem tévedés, tényleg nem kell édesíteni sehol - csak ízletes gyümölcsöt használni hozzá.

Szilvaszezonban csak halogattam a külön készítendő töltelék miatt (össze kell főzni a szilvát egy kis őrölt fahéjjal). Befőttből viszont igazán kevés munkával elkészíthető. Az eredeti változat Schobert Norbert: A karcsúság receptjei című könyvében olvasható, azt alakítottam vegánná (meg korábban nem vegánosan is sütöttem sokszor). Alkalomadtán az őszi vegyes gyümölcsöket tartalmazó befőttből is ki fogom próbálni (ugyanilyen szilva van azokban is, és a fahéj sem hiányzik belőlük). Szezonban pedig inkább megeszem nyersen a friss gyümölcsöt :)

Citrancssaláta

Az, aminek látszik: egy sárga és egy piros grapefruit kifilézve, falatnyi darabokra tördelve. Nekem natúr, amúgy ízlés szerint meg lehet csorgatni egy kis mézzel. Ha csak egyféle citrancsom van (vagy nagyon savanyúnak érzem), akkor egy-két édes almát kockázok mellé.

Általában nagyobb a nekikészülés, mint a tényleges munka vele, mivel ezt sokkal könnyebb megszabadítani a belső hártyáitól, mint mondjuk a narancsot: én szét se szedem szeletekre, csak félbe, majd a szélső szelet belső oldalát késsel átvágom, és kifordítom a belsejét; így haladok végig.

2009. február 19., csütörtök

Kavart süti meggyel

Csakazértse nevezem piskótának :) A piskóta emlékeim szerint nagyon édes, és szinte "fullasztó" érzés enni. Szerintem ez attól sokkal jobb!

Az eredeti receptet Veránál olvastam. Én cseresznye helyett meggyel készítettem el, és egy kicsit lejjebb vettem az édességéből is.

Egy nagy tálban összekevertem az alábbiakat:
  • 1 és 1/2 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt ("kísérleti" recepthez ezt szoktam, ha bevált, akkor legközelebb már mehet a tönköly)
  • 1/2 bögre kukoricaliszt
  • 1/2 bögre búzacsíra
  • 1 teáskanál őrölt fahéj
  • 1/2 csomag sütőpor (még nem érzek késztetést, hogy a sima, "mezei" változatot valami reformosra cseréljem)
  • 1/4 bögre étolaj (úgy szemre, hogy ne kelljen olajos mérőpoharat mosogatni)
  • a meggybefőtt leve (ld. alább)
  • víz a megfelelő állaghoz: sűrű, de jól keverhető, mint egy muffintészta (nekem most bő 1,5 bögre víz kellett még ehhez)
Felbontottam egy kis üveg (370 ml, Nagymama lekváros üveg) meggybefőttet (ennek készítéséről itt írtam, ez a sültek közül volt az egyik), leöntöttem a levét a tésztába, a meggyet pedig teljes kiőrlésű lisztbe forgattam, hogy vékonyan bevonja. Így állítólag nem süllyed le a sütemény aljára (nem tudom, hogy emiatt-e, de tényleg jó lett az eloszlás). Végül hozzákevertem ezt is a tésztához.

Egy közepes méretű, kikent, lisztezett tepsibe öntöttem, majd egyenletesen megszórtam a tetejét egy kis őrölt fahéjjal és 2 evőkanálnyi finomítatlan nádcukorral.

180 fokon jó fél órát sült előmelegítés nélkül, mire a látvány és a tűpróba is késznek mutatta.

Finom illata lett, és az íze is megfelelt a várakozásnak. A barnacukor szépen rásült a tetejére, és nekem ennyi édesség elég is volt bele. Nekem langyosan ízlett legjobban, de kihűlve sem rossz.

Utólagos kiegészítés: Kicsit átszabva volt ismétlés, és minden bizonnyal ez lesz az én változatom!

2009. február 18., szerda

Túrógombóc, főzés nélkül, két változatban

Úgy alakult, hogy a cukkinis-túrós pite és a szilvalekváros kagylók után végül lett még harmadik felvonás is túróból. Egy régóta kinézett ötletet próbáltam ki - és nem bántam meg!

Egy nagy lábasban - amiben majd össze tudom állítani az egész masszát - felforraltam bő 2 dl vizet, majd beleöntöttem 1,5 dl kuszkuszt, kicsit elkevertem, majd lefedve állni hagytam kb. 10 percet. Közben előkészítettem a többi hozzávalót: 25 dkg túrót, a forgatáshoz darált dót, illetve szezámmagot, aztán hozzá enni meg natúr dzsemet (ezúttal őszibarackot), illetve zakuszkát. A kuszkuszt fellazítottam, hozzákevertem a túrót, majd (száraz) kézzel kis gombócokat formáztam a masszából, és a dióba/szezámmagba hempergettem őket. Nagyon jó állagú, szinte alig ragadt a kezemhez. Ez a mennyiség 2 adagnyi, és a változatosság jegyében két különböző külsőt és "körítést" kapott. Gyors, egyszerű - és még ízlett is! :)

A gombóc alapötletét eredetileg valamelyik gasztroblogban olvastam hozzászólások között (emiatt reménytelen visszakeresni - akkoriban meg még nem írtam fel mániákusan a forrást is, hogy szükség esetén tudjak rá hivatkozni). Épp nem volt kész morzsám, darálni pedig nagyban érdemes, azért lett más a borítás. Az apró szemű zabpehely is a jelöltek között volt, az mindkét féle "szósszal" ment volna, de végül a dió-dzsem, illetve szezámmag-zakuszka párosításokat vonzóbbnak találtam (a kettő közül viszont nem tudtam választani, azért lett különböző a két adag). A hőkezelés lehetőség szerinti mellőzése jegyében nem pirítottam meg se a diót, se a szezámmagot. Én nem szeretek semmit sem "megúsztatni" az öntetben, így inkább hozzá kanalaztam most is.

2009. február 17., kedd

Sárgaborsófőzelék - továbbfejlesztett változat

A múltkori "sima" után itt a továbbfejlesztett változat - és azt hiszem, itt meg is állok a módosítgatással, olyan finom lett így:

Az egyszemélyes adaghoz 1 dl sárgaborsót 1,5 dl vízben feltettem főni. Meghámoztam 2 közepes krumplit, majd kis kockákra vágtam, és a borsóhoz tettem. Miután felforrt, kis lángon főztem tovább. A vége felé víz helyett a savanyú káposzta levéből tettem még hozzá egy jó fél merőkanállal, és eltekintettem a külön sózástól (mindez ennek az ételnek a sikerén felbuzdulva jutott eszembe). Persze ha nincs káposztalé, vízzel is működik, de ez a kis csavar nagyon sokat jelent az ízének (és őszi-téli időszakban nálam szinte mindig van savanyú káposzta). A krumplidarabok amolyan beépített feltétként is szolgálnak, és a borsót se főztem szét teljesen, csak amennyire az "önbesűrítéshez" kellett, így a rághatóság is megvolt.

2009. február 13., péntek

Szilvalekváros kagylók

A cukkinis-túrós pités kaland után itt volt még a fél kiló túró másik fele, amivel illett kezdeni valamit. Úgy gondoltam, hogy belegyúrom valami tésztába, így rejtetten elmegy, aztán majd megint nem nagyon erőltetem a témát egy ideig. Nem sokat keresgéltem, mert megakadt a szemem ezen a recepten. Nosza, megsütöttem reformosan:

Lágy, de nem ragadós tésztát gyúrtam a következőkből: 25 dkg túró, 25 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, csipet só, 1 dl étolaj, bő 1 dl víz. Lisztezett deszkán kb. fél centi vastagra nyújtottam. Egy teásbögrével kiszaggattam, majd felavattam a régóta használatlanul kallódó szamószaformázómat, és miután a kör közepébe raktam egy evőkanálnyi házi szilvalekvárt, azzal nyomtam össze a tészta szélét. Így nem kellett tojásozni, mégis jól összetapadt, és sütéskor nem folyt ki a lekvár. 19 db lett, némi kreativitást igényelt, hogy elrendezzem a tűzhely legnagyobb tepsijén, amit előtte kikentem (lehet sűrűn, nem fog megkelni). 3-4 darab miatt ugyanis nem akartam új tepsit kezdeni, hogy két adagban süljön meg. 180 fokon bő fél óra alatt sült pirosra, előmelegítés nélkül. Fogyasztás előtt kicsit hűlni hagytam. Nem kívántam hozzá az édeset, se a tésztába, se utólag (a lekváros papucsot alapul véve ez talán nem is olyan meredek); tökéletesen elég volt a lekvár édessége.

Az ötlet tetszik, de legközelebb túrómentes tésztával csinálom majd, mondjuk az egyéb péksüteményekhez már jól bevált kelt tésztával.

2009. február 12., csütörtök

Cukkinis-túrós pite

Jó hosszú szünet után vettem ismét túrót - egész pontosan a túrós VKF! alkalmából ettem ezelőtt utoljára, és már az is egy hosszú "nyűglődős" időszak záróakkordja volt. Most ezt a pitét készítettem belőle. Jó lett, elfogyott, de úgy tűnik, ilyen töménységben nem kell nekem a tejtermék (szerencsére nincs tőle bajom, csak nem esik jól), úgyhogy maradok a "kölestúrónál", ha már minden áron túrósat akarok enni. A receptet azért megosztom, hátha valakinek jól jön.

Recept: Cukkinis-túrós pite
  1. Közepesen kemény tésztát gyúrtam az alábbiakból: 7 dkg darált bokormogyoró, 7 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 1 evőkanál étolaj, szűk 1 dl víz.
  2. Kikentem egy 24 cm átmérőjű kerámia piteformát, majd kibéleltem a tésztával (én kézzel szoktam elegyengetni benne).
  3. A tésztás tálban összeállítottam a tölteléket az alábbiakból: 25 dkg túró, kb. 10-15 dkg feta sajt felkockázva (többet nem érdemes, mert nagyon sós lesz), egy csokor kakukkfű levelei, 2 kis cukkini végei lereszelve.
  4. A cukkinik középső részéből kis hasábokat vágtam a díszítéshez.
  5. A tésztára egyengettem a túrós tölteléket (nem kevertem egészen simára, hogy a fetából darabok is maradjanak benne), majd elrendeztem rajta a cukkinihasábokat, és megcsorgattam egy kis olívaolajjal. Díszítésként raktam még rá aszaltparadicsom-szeleteket is (negyedelve).
  6. 180 fokon jó fél órát sütöttem, előmelegítés nélkül. A szélén a tésztát kell nézni, ha az megsült, akkor van kész.
  7. Langyosan ettem, egyenesen a formából. Ez a mennyiség 2 adag.
Az alapötlet innen származik, átalakítva a saját fejem után, azokhoz hozzávalókhoz, amik épp voltak itthon.

Ha netán lesz ismétlés, az kölestúróval lesz, és csak a tészta alapot sütöm meg, arra rákenem a hamis túrókrémet, és nyers cukkinivel és paradicsommal díszítem. A feta még elmegy...

2009. február 11., szerda

Káposztalében párolt krumpli

Határozott krumpli-ehetnékem támadt délután, így egy jó kis krumplis ételt készítettem vacsorára:

Meghámoztam és felkockáztam egy adag krumplit (a vágódeszkáról egy tányérra öntögetem, és a csomójáról látom a mennyiséget - a végén pedig megeszem a kész ételt ugyanarról a tányérról). Egy nagy átmérőjű serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rádobtam a krumplit, és kicsit átpirítottam. Egész köménymaggal ízesítettem. Utána merőkanállal szedtem rá a savanyú káposzta levéből, hogy épp ellepje. Megvártam, míg felforrt, majd lefedve, kis lángon pároltam tovább. Időnként ránéztem, hogy puha-e már, illetve kell-e még alá lé. A végén levettem a fedőt, és megvártam, míg elfő a leve. Nyers savanyú káposztával ettem.

Igen ízletes lett a besűrűsödött káposztalétől, és még sózni se kellett (a káposztalében alapból van só). A káposztát szándékosan nem főztem meg, hogy ne legyen oda a vitamintartalma. Jó ötlet ez az étel a káposztalé hasznosítására. És úgy látszik, nem véletlenül ízlik nekem annyira ez a kenyér :)

2009. február 10., kedd

Zöldséges pite

Szép is, finom is. Vékony tészta, lágy zöldségpüré, roppanós sült zöldségek.

Vegán. Ráadásul úgy vegán, hogy mindenféle helyettesítőkkel sincs tele.

Nem is nehéz elkészíteni. Íme a recept:

Összeállítottam egy adag gyors pizzatésztát.

Letakarva félretettem, és elkészítettem a rávalót:
1 brokkolivirágot rózsáira szedtem, a torzsáját is felszeleteltem (az alsó részét meghámozva, a tetejét mindenestül). 3 közepes pasztinákot alaposan megmostam, felkarikáztam. A szép darabokat félretettem a díszítéshez (a brokkolirózsákat felezve), a többit összeaprítottam egy lábasba. Krumplit hámoztam, és azt is a lábasba karikáztam, hogy összesen kb. a tésztagombóc méretének háromszorosa legyen benne vegyes zöldségből. Annyi vizet engedtem rá, amennyi épp ellepte, enyhén sóztam, majd puhára főztem.

Közben kiolajoztam két kerámia piteformát, majd megfeleztem a tésztát, és kézzel beléjük igazítottam, a szélén peremet csinálva. Meghámoztam 2 kis sárgarépát is, és felkarikáztam.

Leöntöttem a zöldségekről a főzővizet, majd krumplinyomóval összetörtem őket, és a tésztákra egyengettem a pürét (a brokkolitól szép halványzöld). Villával igazítottam el, így csíkos lett a teteje. Utána megcsorgattam egy kanálnyi étolajjal.

Elrendeztem rajtuk a félretett brokkolit, pasztinákot és a répát.

Beraktam a hideg sütőbe (éppen befér mindkét forma egyszerre), majd 180 fokra kapcsoltam, és fél óráig sütöttem. A tésztát kell nézni a szélén, ha az megsült és körben elvált a formától, akkor van kész. A rárakott zöldségek ekkor még kellemesen roppanósak.

Nemes egyszerűséggel a formából villáztam ki (az egyik el is fogyott teljesen), és egy kis pohár fehérbort ittam utána. A kész pitében kb. egyforma vastagon volt a tészta és a zöldségpüré. Legközelebb kisebb darabokra vágnám a tetején a zöldségeket, hogy evéskor már ne kelljen darabolni.

Bevallom, eszembe jutott közben, hogy vajjal kellene dúsítani a zöldségpürét, meg fűszerezni, meg sajtot sütni a tetejére, de talán éppen azért ízlett annyira, mert ki mertem hagyni ezt a megszokott vonalat, és a natúr zöldségeket hagyni érvényesülni. Más zöldségekkel is el bírom képzelni, de a pasztinákot lehetőleg nem hagynám ki, mert ízben nagyon sokat jelent.

Savanyúkáposztás-krumplis kenyér

Folytatva a megkezdett sort, itt a következő jelöltem "A Krumplis Kenyér" címre. A kiindulópontként használt receptet ebben a gyűjteményben találtam Káposztás kenyér néven, de alaposan átszabtam a saját fejem után. Ez lett belőle:

Meghámoztam 3 kis krumplit (bő 10 dkg), majd felkarikáztam, és 2 dl vízben puhára főztem. A vizet szándékosan nem sóztam meg, mert miután kiszedtem belőle a krumplit, öntöttem hozzá még 1 dl hideget meg félretettem egy kicsit hűlni, majd amikor már csak langyos volt, felfuttattam benne 2 dkg friss élesztőt egy kis barnacukorral.

Közben egy nagy tálban összetörtem a krumplit, majd mellétettem kb. ugyanannyi savanyú káposztát, nagyjából lecsepegtetve a levétől. Aztán hozzászitáltam 20 dkg teljes kiőrlésű búzalisztet meg ugyanennyi teljes kiőrlésű rozslisztet. Tettem még hozzá 1 evőkanál őrölt lenmagot, 1 teáskanál sót, és 1 teáskanál köménymagot (egy része őrölt, egy része pedig egész volt). Hozzáadtam a felfuttatott élesztőt, majd lágy, de éppen nem ragadós tésztává gyúrtam. Hurkává formáztam, és kiolajozott püspökkenyérformába fektettem.

Langyos helyen a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra), éles késsel bevagdaltam a tetejét, majd megsütöttem. Előmelegítés nélkül 200 fokon 30 percig, majd 180 fokon 20 percig sütöttem, és utána még 10-15 percig az elzárt sütőben hagytam.

Már a sütés közben ígéretes illata volt, és az íze sem okozott csalódást. Állagra a dagasztás nélküli kenyérre emlékeztet, de ebben itt-ott látszanak a káposztaszálak, és persze az íze is egészen más. Jó ötletnek bizonyult a rozsliszt és a köménymag is.

Szerintem kenyérsütő géppel is elkészíthető, akkor még futtatni sem kell az élesztőt. A krumpli és a főzőlé langyosra hűtését viszont nem hagynám ki, és mindenképpen figyelemmel kísérném a dagasztást, mert a káposzta nedvességtartalma is befolyásolja a tészta állagát. Elképzelhetőnek tartom továbbá, hogy az átlagosnál picit hosszabb sütéssel lesz az igazi a belseje (tehát inkább a sötét héjszínt állítanám be).

2009. február 9., hétfő

Amarantos egytál

No de mi az az amarant?

Pár éve egy barátom vett valamilyen gabonatallért, ami a felirat szerint "almával és amaranttal" volt dúsítva. Fogalmunk se volt persze, hogy mi az az amarant, de nemes egyszerűséggel úgy gondoltuk, hogy megkóstoljuk, és ami nem az alma benne, az az amarant. Almához nem sok köze volt az ízének, így rajta maradt, hogy amarant. A maradék meg az én nyakamon maradt, mert neki nem ízlett :) Becsületből felajánlotta ugyan, hogy elviszi a kutyájának, de aztán kitaláltam, hogy kenyérhiányos időkben nagyon jó lesz az tükörtojást mártogatni, így végülis elfogyott.

Következő találkozásom az amaranttal pehely formájában volt, és kifejezetten kedveltem müzlibe. Meg akkor már utána is néztem az interneten, hogy mi ez. Mikor megláttam a növény képét, az volt az első gondolatom, hogy ez úgy néz ki, mint a disznóparéj! Nem is tévedtem nagyot, tényleg rokonok.

Nemrégiben pedig sikerült szert tennem magra is:

Ebből főztem ma egy ételt, némi tarhonyával és zöldségekkel kiegészítve. Meglehetősen apró magok (a kölesnél is apróbb), azért gondoltam, hogy kipróbálás ide vagy oda, nem magában főzöm meg, mert nekem kell bele valami rágható. Tehát a zacskón szereplő útmutatóból az "önálló elgondolás szerint" című esetet választottam, és szabadjára engedtem a fantáziámat.

Adta magát a pakoláskor talált fél bögre házi tarhonya, ami önmagában kevés lett volna valamihez. Aztán volt itt egy kis felszedett pasztinák, s mivel az mintegy egyesíti a gyökeret, répát, zellert, már csak krumplit tettem mellé. Olyannyira ízletes lett az eredmény, hogy fűszerezni se kívántam a végén (még sózni se, a bors és paprika vonalat meg végképp nem). Így meg már inkább nem nevezem amarantos tarhonyának, még ha ötlet szintjén nyilván merítettem abból is, hogy korábban olvastam ilyen receptet.

A zöldségek előkészítésével kezdtem: meghámoztam és nem túl nagy darabokra vágtam őket. 1 bögre krumpli és 1 bögre pasztinák lett. (Ez utóbbi már régebbi szedés volt, amúgy elég csak alaposan megmosni. Egyúttal arra is rájöttem, hogy ha sokat áll felszedve, akkor lehet fás a nagyoknak a közepe.) Aztán egy mély, lefedhető serpenyőben kevés olajat melegítettem, majd elkezdtem pirítani rajta fél bögre tarhonyát. Falapáttal kevergettem, majd nemsokára hozzáöntöttem a zöldségeket is, és így folytattam a pirítást. Pár perc múlva következett fél bögre amarantmag, majd nemsokára 2 bögre víz. Felforraltam, majd kis lángon, lefedve haraphatóra főztem (15-20 perc). Így nem sok leve maradt, de aki levesesen szereti, használhat több vizet. Szárított petrezselyemzöldet morzsoltam bele a végén. Ez a mennyiség 2 adag.

Ez a tarhonya még tojásos volt (bár barna lisztből), tojás nélkül még nem próbáltam készíteni. Kétségtelenül vegán változathoz nem is tarhonyát használnék, hanem inkább beáztatott (!) árpagyöngyöt, és a zöldségek pirításával indítanám az egészet. (Így jó a főzési idő, áztatás nélkül addigra szétfőnek a zöldségek, és az amarantmag is túl sok főzést kap. Több edényt meg kár maszatolni a külön gabonafőzés és külön zöldségpirítás miatt - ez utóbbit viszont a plusz íz miatt nem lenne célszerű hanyagolni.)

Mi lennék ha ...?

Andici talált meg a legújabb továbbadós játékkal.


Mi lennék ha ...?

...hónap lennék: szép, napos szeptember

...a hét napja lennék: szombat

...a nap egy időpontja lennék: késő délután

...bolygó lennék: Föld

...tengeri állat lennék: kagyló

...berendezési tárgy lennék: polcos szekrény, masszív, fából

...bűn lennék: haragtartás (bár odáig nagyon hosszú az út!)

...történelmi személy lennék: névtelen hős

...folyadék lennék: forrásvíz

...drágakő lennék: smaragd

...fa lennék: ezüstfenyő

...madár lennék: holló (aki rájön, hogy valami nincs rendben a színével...)

...szerszám lennék: ásó

...virág lennék: vadrózsa

...időjárás lennék: langyos szellő

...mesebeli lény lennék: tündér :)

...hangszer lennék: nádsíp

...állat lennék: süni

...szín lennék: zöld, folyton változó árnyalatban

...érzelem lennék: igaz barátság

...zöldség lennék: csicsóka

...hang lennék: csend

...elem lennék: föld

...dal lennék: Zorán: Valahol mélyen a szívemben

...film lennék: ?

...könyv lennék: J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura

...étel lennék: friss, illatos gyümölcs, aminek épp szezonja van

...hely lennék: érintetlen erdő valahol

...íz lennék: ?

...illat lennék: tavaszi virág

...hit lennék: Kell ott fenn egy ország

...testrész lennék: kéz

...arckifejezés lennék: mosolygós

...tanóra lennék: osztályfőnöki (ha már az osztálykirándulás nem óra)

...rajzfilm lennék: Vízipók, csodapók

...mértani alakzat lennék: kacskaringós vonal

...szám lennék: ?

...ruhadarab lennék: kézzel kötött pulóver

...ékszer lennék: gyöngy fülbevaló

...kiegészítő lennék: hátizsák

...szeretet megnyilvánulása lennék: találka

...rovar lennék: színes pillangó

...gyümölcs lennék: bodza

...smink lennék: nincs smink

...épület lennék: faház


A ?-es elemekről nem jutott eszembe semmi igazán jellemző, helyette itt egy kis ráadás:

...fűszer lennék: kakukkfű

...játék lennék: kártyapakli

...érzékszerv lennék: orr


Akiknek továbbadom: Napmátka, Citromfű, Harmony

2009. február 8., vasárnap

Sok-sok sajtos kenyér szerte a világból

Újabb BBD forduló zárult, immár a tizenhatodik. A házigazda Temeperance sajtos kenyereket kért az alkalomra. A 47 pályaművet tartalmazó összefoglaló itt érhető el. Már választottam belőle receptet kipróbálásra, nem is egyet...

Jómagam csicsókás lepényt készítettem füstölt parenyicával az alkalomra. Erről írtam is magyarul itt, az angol nyelvű bejegyzésem pedig itt olvasható (a recept meg a képek ugyanazok benne, a felvezető nyilván egy kicsit más).

A következő kör házigazdája Lien, a téma pedig: kenyerek krumplival. Mint ez a bejegyzésem mutatja, már elkezdtem a szóba jöhető ígéretes receptek tesztelését. Nagyon bevált, de van még egy másik is, amit mindenképpen ki akarok próbálni. Aztán győzzön a jobb! (De ha szorgalmas leszek, akár mindkettőt megírom angolul is.)

Kerti munkák

S hogy miért volt ma csak saláta? Azon túl persze, hogy volt hozzá finom, friss alapanyag, és ez esett jól belőle :)

A jó időre való tekintettel dolgozgattam egy kicsit a kertben:
  • Leszedtem az avarréteget a tavaszi hagymásokról, hogy szabadon nőhessenek. Még a komolyabb fagyok előtt takartam be őket, de ilyenkor már nincs szükségük erre. Lassan ki is bújnak, már látszik néhány nárcisz, csillagvirág és tulipán.
  • Összeszedtem a fákról lehullott gallyakat, és azt is a komposztba raktam a falevelekkel együtt. Az ősszel levágott csicsókaszár is itt végezte, már ami nem került felhasználásra a fügefák takarásához. Így meglett a változatosság a sok fahamu után, amit oda hordtam a télen (jó bele nagyon). Mindezek után tömörítettem is egy kicsit a komposzton.
  • A tavalyi egynyári növények (petúnia, portulácska) szárait is felszedtem már. Ez ősszel azért maradt el, mert a végsőkig virágoztak, és akkor sajnáltam volna kitépni őket. Mostanra teljesen tönkrementek, de persze komposztba így is jók.
  • Hoztam be pár ágat a szilvafáról, hátha kihajt vízbe téve. Igen, tudom, hogy főként aranyesőt meg barkát szoktak, esetleg fűzfát, de nekem ez a növény igényelt csinosítást (nagyon át akar menni a szomszédba). Rügyek vannak rajta, aztán majd meglátjuk...

Improvizációk gombára és paradicsomra

Régóta tologatom már a kipróbálásra váró receptek között a svéd gombasalátát. Jól hangzik, de ha átalakítom benne mindazt, ami nem szimpatikus, akkor már inkább gombás spagettiszósznak nevezném az eredményt. Ma még merészebbre vettem a figurát, így mindkétszer sikerült a saláta műfajban maradnom.

Az első változat ilyen lett:

Nyersen került bele a paradicsom és a gomba, némi kakukkfű és olívaolaj társaságában. A változatos szeleteléssel próbáltam kicsit feldobni.

Íme a másik változat:

Tegnap még ezt éreztem a megvalósíthatóbbnak, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ma sikerül friss paradicsomhoz jutnom, aminek még íze is van. Viszont a töltött gombából kimaradt tönkök is itt voltak még, meg az előző változat készítésekor a szeletelésnél is maradtak ki darabok (ennyiből a tegnapi cikkezés volt a leggazdaságosabb).

Előszöris felforraltam 1,5 dl vizet, majd beleszórtam 1 dl kuszkuszt, és lefedve állni hagytam. Közben összeaprítottam a gombát, majd ráöntöttem 1 kis üveg natúr paradicsomlevet (házi eltevés), tépkedtem rá friss kakukkfűleveleket, megcsorgattam egy kis olívaolajjal, és összeforgattam. A paradicsomleves üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és azt még a kuszkuszhoz kevertem. A tálaláshoz a tányérra borítottam a villával átkevert kuszkuszt, majd kihúzgáltam a szélére. A közepére öntöttem a gombasalátát, végül friss paradicsom- és gombaszeletekkel díszítettem. A gomba és a kuszkusz remekül felszívta a paradicsomlé egy részét, de a rostosa megmaradt "öntetnek".

Ez utóbbi meglepően kiadós ebédnek bizonyult (a másikat eltettem a hűtőbe vacsorára, csak célszerűbbnek láttam egyszerre elkészíteni őket).

Így végül a friss gombából sikerült az összeset nyers formában felhasználnom, és mivel egy-egy adagot készítettem csak mindenből (nem is, mert a töltött gomba kettő volt, de a másodikat se sütöttem meg :), még unalmas sem volt. S amit 5-10 perc elkészíteni, annál nem érzem ezt nagy fáradságnak (egy melegítés se lenne sokkal kevesebb idő).

Nyáridéző görögsaláta-szerűség

Ma reggel úgy éreztem, érdemes lehet kizarándokolni a piacra. Nosza, felkerekedtem! S tényleg nem mentem hiába. Lettek téli dolgok is, meg néhány egyéb is. Ezeket fóliasátrakban termesztik a környéken, s ha nem is annyira ízletesek, mint szezonban, azért azokat biztos lekörözik, amik már az "illat-teszten" megbuknak nálam.

Elsőnek ezt raktam össze itthon a szerzeményekből:

2 paradicsom, 1 paprika és 1 kis cukkini került bele, megtoldva itthoni készletből egy kis olívabogyóval (ezt vízzel leöblítettem, hogy ne legyen olyan sós). Friss kakukkfüvet tépkedtem rá, meg megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal.

Jópár hét kihagyás után kifejezetten kellemes volt ismét friss zöldséget ropogtatni. (Nyerset persze addig is ettem, de ez zömmel gyümölcsöt meg némi csírát foglalt magába.)

2009. február 7., szombat

Gombatál Camembert sajttal

Igyekszem kihasználni, hogy ezúttal nem befőttből van csak gombám, így a tegnapi nyers kalandomon felbuzdulva ma ezt alkottam:

Camembert sajt, aszalt körte, (natúr, pirítatlan) dióbél és gombacikkek kerültek a tányérra - s mivel főzéssel nem kellett bajlódnom, rászántam pár percet, hogy szemrevalóan elrendezzem.

Egy kis pohár fehérbor egészítette még ki az élményt.

Tejszínes-krumplis kenyér

A tejszínes kalács sikerén felbuzdulva nem gondolkodtam sokat, hogy kipróbáljam-e ezt a kenyérreceptet (az eredetije Krumplis kenyér néven olvasható itt).

Meglangyosítottam 2 dl tejszín és 0,5 dl víz keverékét, majd hozzáadtam egy pici mézet, és belemorzsoltam 2 dkg friss élesztőt. Amíg felfutott, átszitáltam 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölylisztet, valamint meghámoztam és tökreszelőn lereszeltem 5 szem, némi jóindulattal közepes krumplit (ez külön tetszik benne, hogy nem kell előbb megfőzni; a reszelés meg éles reszelővel és sok-sok röstin edződve nem gond :). Mindezekből aztán 2 teáskanál sóval kiegészítve tésztát gyúrtam. Hozzá kellett még adnom összesen 1 dl vizet, hogy megfelelő állagú legyen. Kívül kicsit meglisztezve hurkát formáztam belőle, majd kiolajozott püspökkenyérformába fektettem, és langyos helyen a duplájára kelesztettem (kb. 1 óra). Sütés előtt éles késsel bevagdaltam a tetejét. Betettem a sütőbe, előmelegítés nélkül, majd 200 fokra kapcsolva 30 percig sütöttem, aztán visszavettem 180 fokra, és még 20 percig, majd az elzárt sütőben hagytam még bő 10 percig.

Gyönyörűen megkelt, sütés közben még ki is emelkedett a formából (pedig ez a hosszabbik forma volt, amiben nyáridőben szoktam sütni a fél kiló lisztből készített dagasztás nélküli kenyeret; az is fel szokott jönni szépen, de messze nem ennyire). Langyosan is szépen szeletelhető, és nekem külön tetszik, hogy a vágásfelületen látszanak az apró krumplidarabkák. Az eltarthatóság tesztelését nehezíti, hogy finom - de azért beszámolok majd, hogy álltában mennyire maradt puha (egy nap elteltével még nagyon kiváló). (Utólagos kiegészítés: Három nap alatt fogyott el, és vászonzsákban tárolva igen jól tartotta magát, a végén sem volt száraz.)

Most élveztem a kézi tésztagyúrást, de amúgy el bírom képzelni ugyanezt kenyérsütő géppel készítve is. Kisebb üsttel rendelkező géphez felezném a mennyiséget. A géppel sütött változat kevésbé bírná a tárolást (ezt korábbi tapasztalataim alapján merem kijelenteni).

Utólagos megjegyzéseim:
Annyira tetszik, hogy a bejegyzés írása óta igen sokszor volt ismétlés ebből a kenyérből. Mivel a tésztát jól ki kell dolgozni, az vált be leginkább, hogy kenyérsütő gépben dagasztom meg, majd a püspökkenyérformába rakott tésztát 50 fokra felmelegített és elzárt sütőben hagyom kelni kb. 1 órát (amíg kicsit kiemelkedik a formából), és utána kapcsolom rá a sütőt a fent leírt hőfokokon és ideig. A gépi dagasztáshoz az élesztő felfuttatása sem szükséges (anélkül is ugyanolyan jó), ráadásul így nyáridőben 1 deka élesztővel működik ugyanígy (2 dekával sokkal hamarabb megkel). Újkrumplival is jó, csak úgy kicsit kevesebb víz kell a megfelelő tésztaállaghoz. Ha a kenyérsütőben lesz megsütve, akkor szintén csökkenteni szükséges a víz mennyiségét, különben "cicafül" fazonú kenyér lesz belőle (szépen megkel, de sütéskor beesik a közepe).

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails