2009. június 30., kedd

Meggylé és meggylekvár

A tavalyi sikerre való tekintettel idén is akartam sült meggyet eltenni. Aztán úgy alakult, hogy a beszerzett meggy állaga nem volt alkalmas mindehhez. No igen, végülis az íze alapján választottam épp ezt a túlérett, puha gyümölcsöt, mindjárt egy ládányit...

Otthon az alapos válogatást és mosást a magozás követte, egyenesen a legnagyobb felületű tepsimbe, amit elég mélynek tartottam ahhoz, hogy jó sok gyümölcsöt elnyeljen. Mindenféle nyomkodás nélkül is tekintélyes mennyiségű levet engedett, amit lekanalaztam alóla, és némi gyümölcscukorral ízesítve finom itóka volt.

A meggyet pedig beraktam a sütőbe, indulásként 200 fokra. Időnként ránéztem, hogy ha sok levet enged, még időben le tudjam szedni. Minden várakozásomat felülmúlva végül bő másfél liternyi jött le róla, 3 felvonásban. Ez persze friss fogyasztásra már soknak bizonyult, úgyhogy pár kanálnyi gyümölcscukorral összeforralva beüvegeltem, mint az ivóleveket szoktam. Igaz, lehet, hogy töménysége miatt ez inkább szörpként végzi majd a fogyasztáskor.

A többi meggyet pedig addig sütöttem - egy idő után kicsit visszábbvéve a hőfokot - amíg lekvár állagúra sűrűsödött. Kóstolgatás alapján úgy döntöttem, hogy ezt sem rontaná el egy kis gyümölcscukor, úgyhogy a vége felé adtam hozzá pár kanállal. Elég hosszadalmas volt (nem néztem pontos időt, de kb. 5 óra hosszát volt a sütőben), mire elkészült, bár szerencsére a léleszedésen kívül különösebb dolgom nem volt vele közben. A végén egy fél deci rumot kevertem a kész lekvárhoz, majd előkészített üvegekbe töltöttem, pár percre fejreállítottam, aztán visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni.

Sült meggynek ez azért nem volt alkalmas, mert az elején nagyon sok levet engedett, mire meg már kezdett koncentrált íze lenni, eléggé szétmentek a szemek. Így végül kipróbáltam, hogy milyen is sütőben készíteni lekvárt. Kétségkívül kényelmes, bár nem túl hatékony: a tepsi eleve korlátozza az egyszerre feldolgozható gyümölcsmennyiséget (még akkor is, ha nagy és púpozva meg van rakva - úgyis összeesik elég hamar), és ráadásul ahhoz képest elég kevés lekvár lett belőle a végén - miközben ennyit még szerintem sose égettem a sütőt egyhuzamban. Szóval nemigen fogom megismételni az akciót másféle gyümölccsel.

Nem tévedés, tényleg nincs benne tartósító, és cukor is csak minimális (natúran még nekem is savanyú volt :) A korábbi évek tapasztalatai alapján azonban nem aggódom a tartóssága miatt. A hőkezelés és a tiszta üveg a jól záródó fedővel elég biztosíték.

Költségbecslés:
Felhasználtam hozzá: 10 kg meggyet (1000 Ft) + kb. 25 dkg gyümölcscukrot (kb. 200 Ft) + igencsak nyomtam egy kicsit a villanyszámlán. A befektetett munkából a meggy kimagozása volt a legnagyobb falat.
Ebből lett: kb. 1 liter friss, nyers meggylé, 5 Kubus üveg (330 ml-es) meggyszörp, 4 üveg (370 ml-es) + egy kicsi meggylekvár. Meg maradt egy kilónyi meggy friss fogyasztásra, mert ezeket a szemeket nem tartottam alkalmasnak befőzéshez.

0 megjegyzés:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails