2010. május 18., kedd

Lekváros virág-keksz (lakto-vega)

Igaz, hogy évjáratos, de szép színű, és legfőképp finom ízű házi sárgabarackdzsemre bukkantam a sufniban nemrég. Egyből az jutott róla eszembe, hogy ez kiváló lenne olyan kekszbe, ahol egy teli meg egy lyukas közepű korongot kell összeragasztani vele. Persze kitétel, hogy a tészta ne legyen túl édes, reform lisztekből készíthető legyen, és az sem árt, ha mindez nem túl munkaigényes művelet.


Egy nagy tálba öntögettem a következőket, és elkevertem:
  • 25 dkg liszt, ebből 10 dkg zabpehelyliszt és 15 dkg Graham liszt (felesben akartam, de sajnos csak ennyi zabpehelyliszt volt itthon)
  • 1/2 csomag sütőpor
  • 1 púpozott evőkanál darált dió (épp ennyi maradék volt még az üveg alján, gondoltam, nem rontja el)
  • 1 evőkanál őrölt lenmag
  • 5 dkg barnacukor (és számomra még így is majdnem túl édes lett...)
Késsel hozzászeleteltem 10 dkg hideg vajat, majd kézzel gyorsan összemorzsoltam. Utána hozzáadtam 1/2 dl vizet, amivel épp összeállt a tészta. (Az őrölt lenmag + víz 1 tojás helyett került bele.)

Betettem a hűtőbe kb. fél órára.

Utána enyhén lisztezett felületen kinyújtottam, majd virág alakú szaggatóval kivágtam. A virágok felének kiszúrtam a közepét - mivel a legkisebb pogácsaszaggatóm is túl nagy lett volna, ezért egy megfelelő méretű fém kupak volt a célszerszám. A leesett darabokat összegyúrtam és újranyújtottam, a virágközepekből kiszedett kis köröket viszont inkább megsütöttem úgy. Nekem ebből a mennyiségből 27 sorozat lett (teli + lyukas + kis kör), amiket szilikon sütőlappal bélelt tepsire raktam. Nálam 200 fokon 10 perc alatt sült meg egy-egy adag, és három menetben fért el minden.

Először a tepsin hagytam hűlni egy kicsit, majd óvatosan tányérra szedtem. A teljesen kihűlt darabokat sárgabarackdzsemmel összeragasztottam: egy-egy teli meg lyukas közepű virágot, a kis köröket meg kettesével (nem spóroltam, így kb. 2 dl dzsem fogyott el összesen).

Másnapra megpuhult a tészta, ahogy beszívta a dzsem nedvességtartalmát. Ilyen állapotában jó fogyasztani. A darált dió kifejezetten jót tett az ízének, és összességében is finom csemege lett.

A kiindulópont Thrini linzere volt, de mivel alaposan átszabtam a belerakott hozzávalókat és azok arányát is, inkább nem nevezném linzernek.

Idő: enni csak másnap lehet, mert puhulnia kell; mindenestül kb. 2 óra az elkészítése, amiből kb. 45 perc a tényleges munka
Pénz: kb. 450 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból, a lenmag meg a barnacukor kivételével.

5 megjegyzés:

Bianka írta...

Nagyon szépségesek lettek

Daisy írta...

Ez is nagyon tetszik!
Dulmina, milyen képszerkesztőt használsz? Sajnos csak magyarul értek.

Dulmina írta...

Eleinte a szkennerrel kapott képszerkesztőt nyúztam, aztán mikor azt "kinőttem", akkor átnyergeltem Photoshopra. Igaz, töredékét használom annak, amit tud, még így is, hogy apránként felfedezek egy-egy új funkciót, amit jól tudok használni a képeimhez. Nekem szerencsére nem gond az angol (angoltanárként szégyen is lenne :), és hirtelen nem is tudok olyan képszerkesztőt ajánlani, ami könnyen beszerezhető és van magyar nyelvű változata. De mindjárt megkérdezek hozzáértőt.

Daisy írta...

Photofilter van nekünk, én ezzel próbálkozom, de ez nem tud olyan sokat. Írni pl. nem lehet csak egy vonalban fixen. Előnye, hogy magyar.

Dulmina írta...

Közben kérdezősködtem kicsit, és a Gimp-et ajánlották: innen tölthető le a nagy zöld "Download Now!" gombra kattintva. A telepítője ugyan angol, de indítás után csak végig kell kattintgatni, utána maga a program magyar nyelvű. Még csak futó pillantást vetettem rá, de jónak néz ki, talán érdemes kipróbálni.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails