Tejcsokis ropogós keksz (lakto-vega)

Egyáltalán nem az én műfajom a tejcsoki (hát még ha csak bevonómassza...), de kidobni mégiscsak sajnáltam azt az öt kis csokimikulást, ami tavalyi szezonja óta ott figyelt a hűtőm tetején, és még a molyoknak se kellett ezidáig. Így inkább átalakítottam őket keksszé, és hétvégén visszakapják, akiktől a mikik voltak. Ha ízlik, utólag majd bevallom, mit ettek :)


A jól bevált és nagy kedvenc Étcsokoládés tallér receptjéből indultam ki, de a kakaópor és az étcsoki helyett ez a tejcsoki(-szerűség) került bele. Kellett még egy kis plusz lisztezés a megfelelő tésztaállaghoz, és megsülve is más, inkább ropogós, mint omlós lett. Az én ízlésemnek eléggé édes így, de remélhetőleg jórészt nem nekem kell majd megennem.

Vízgőz fölött megolvasztottam 10 dkg vajat. Kis darabokra törtem 7,5 dkg tejcsokit, és kb. az 1/3-át a vajhoz tettem. Mikor lehűlt, de még nem szilárdult meg, hozzáadtam 1 teáskanál vanília kivonatot, 1/3 bögre barnacukrot (a bögre 240 ml-es, a kenyérsütőgép mérőpohara), 2/3 bögre teljes kiőrlésű búzalisztet, 1/2 teáskanál szódabikarbónát és egy csipet sót. Így még nagyon lágy volt, úgyhogy plusz 1/4 bögre teljes kiőrlésű búzaliszt került bele (a kakaópor mennyisége helyetti por). Végül hozzáadtam a maradék csokit és 1/4 bögre árpapelyhet (de tetszőleges gabonapehely mehet, nekem most ez volt kéznél), és ezzel is összedolgoztam. Kézzel falatnyi kekszeket formáztam belőle, és szilikon sütőlapra sorakoztattam. 45 darab lett, épp ráfért egy nagy tepsire. 150 fokon (ezúttal előmelegítve; egy másik fajta kekszet sütöttem előtte) 15 perc alatt sült meg; amikor láthatóan repedezik a teteje, akkor jó, hűlve majd szilárdul. Csak langyosan szedtem le a tepsiről.