2010. július 4., vasárnap

Mustos meggydzsem (vegán)

Kései nyitánya ez nálam az idei befőzési szezonnak. Mert bármily hihetetlen is, idén még nem tettem el semmit, nem csak nem írtam róla. A tavaly ősszel készített must egy részét pedig eper- és cseresznyedzsemhez tartogattam, csakhát nevezett gyümölcsökből nem akadt megfelelő vétel hozzá (eperből bőséges saját termés volt ugyan, de jóízűen elfogyott frissen, és ez különben sem az az igazán dzsemnek való fajta). Ma is alighanem az idei év utolsó, túlérett meggyeit csomagoltattam össze a nénivel a láda sarkából, bár akkor még nem tudtam, hogy "csak úgy" megevés vagy valami meggyes süti helyett épp dzsemben fogja végezni. Hazaérve viszont megállapítottam, hogy a gyengécske kinézethez kiváló íz és nem is az a nagyon lágy állag társul, így itt a nagy lehetőség, most vagy soha.

Adott volt az 1 kiló 40 deka meggy, amit megmostam, kiválogattam, kimagoztam (alig volt közötte rossz, a kóstolgatással több kárt tettem benne). Beletettem egy vastag aljú fazékba, hozzákevertem 1 csomag 3:1-es Dzsemfixet, és kipótoltam a saját levét 2,5 dl fehér musttal. Alágyújtottam, felforraltam, majd kis lángon készre főztem, időnként megkeverve. Közben kóstolgatás eredményeképp 2 evőkanál gyümölcscukorral igazítottam még az ízén (további musttal azért nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy annyi plusz folyadékkal már nem fog megkötni rendesen). Így kellemesen édeskés lében (ami ugye majd bekocsonyásodik) kellemesen savanykás főtt meggyszemek vannak (én szándékosan egyben hagytam őket, de persze ízlés szerinti mértékben neki lehet menni botmixerrel). Amíg főtt, elmostam az üvegeket és kiszabtam a fedőbélés celofánokat (így a meggy nem fogja be a fedő belsejét és nem is marja ki). A tűzről levéve üvegekbe kanalaztam a forró dzsemet, ügyelve rá, hogy nagyjából egyforma arányban kerüljön mindegyikbe a meggyszemekből és a léből. A fedők rácsavarása után pár percre fejreállítottam őket, majd visszafordítva szárazdunsztba raktam kihűlni. 1,2 liter dzsem lett belőle összesen (5 kis üveg, vegyes méretben).
Utólagos kiegészítés: A cseresznyéshez hasonlóan ez is csak hűvösön nyeri majd el megfelelő állagát; nem kell megijedni, hogy ebben a nyári melegben még meglehetősen folyós (egyet betettem egy kis időre a hűtőbe, és úgy teljesen rendben van).

Idő: egy jó óra mindenestül, melynek legnagyobb része a meggymagozással telt el
Pénz: kb. 500 Forint (125 Forint / Nagymama lekváros üveg) (az igazsághoz hozzá tartozik, hogy piac végi, erősen leszállított áron volt a meggy, csak vigye már el valaki...)

Megjegyzés: Dzsemfixből én ilyenkortájt szoktam raktározni egész évre, amikor akciósan van bőségesen mindenhol (valamivel 400 Ft alatt a 3 darabos csomag). Így nem érint kellemetlenül, ha az őszi-téli időszakban nincs, és nem is értik a boltban, hogy mi baja van annak, aki akkor keresi. 1 évnél hosszabb a szavatossága, tehát a túlkészletezés sem probléma, jövőre majd a maradékkal kezdem a szezont és annak mennyiségéhez mérten töltöm fel a készletemet.

2 megjegyzés:

Bridge írta...

Mi most a hevesiektől kaptunk egészen jó áron, még van is nekik, ha gondolod... ;)
Kicsit kómás is vagyok, mert 1/2 10-kor kezdtük mosni a 2. adagot...

Ez a must érdekes ötlet, érezni benne?

Dulmina írta...

Odáig talán nem mennék el érte, meg van itt más, amivel nagypályázni vagyok kénytelen (saját termésű sárgaszilva, nem győzöm frissen enni, úgyhogy feldolgozás).

A mustot leginkább édesítésnek tettem bele, amúgy nincs tőle érezhető szőlő íze. A bolti St. Dalfour dzsemek adták anno az ötletet, amik szőlővel vannak édesítve, és ugyanígy méretes gyümölcsdarabok vannak bennük (és egyetlen, nem is túl nagy üveggel többe kerül belőlük, mint ily módon házilag egy egész adag...)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails