Krumpli-zöldbab egytál (vegán)

Nem a megszokott konyhámban, meglévő kamratartalomból összeütött gyors vacsora:

Meghámoztam 6 közepes krumplit, majd kis kockákra vágtam. Egy vastag aljú edényben olajat melegítettem, és enyhén átpirítottam rajta a krumplit, időnként megkeverve. Felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, fűszereztem sóval, pici borssal, 1 evőkanálnyi pirospaprikával, 1 teáskanálnyi kurkumával és 2 evőkanálnyi szárított bazsalikommal (tárkony jobb lett volna, de csak ezt találtam), és puhára főztem. Felbontottam egy üveg (720 ml-es) ecetes lében eltett zöldbabot (házi eltevés), leöntöttem a levét egy bögrébe, és a babot a megfőtt krumplihoz adva összemelegítettem. Kóstolgatás mellett a bab levéből is adtam hozzá, vigyázva, hogy a kész étel ne legyen túl savanyú (nem kellett az összes lé). Végül 2 evőkanál keményítőt simára kevertem egy kis vízzel, és összeforralva besűrítettem vele az ételt. Így inkább egy jó tartalmas leves állagú lett, a főzelék jelleghez keményítő helyett inkább zabpehelyliszt kellett volna bele a végén. Ez a mennyiség 2-3 adag.

 

Tejes Graham kifli (lakto-vega)

A mindennapi lisztáru időnként nem kenyér, hanem például kifli formában kerül nálunk az asztalra. Természetesen ennél is a barnára esküszöm. Főleg, hogy sikerült kifejlesztenem egy olyan változatot, ami ugyanolyan finom, foszlós belsejű, mint a fehér lisztes, csak sokkal laktatóbb és egészségesebb. Ez is kétségkívül frissen, melegen a legjobb, amikor ráolvad a vaj, de vászonzsákban elrakva másnapra sem lett kellemetlenül száraz (harmadnapra meg nem maradt, hogy tovább tesztelhettem volna az eltarthatóságát).

Tejes Graham kifli

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (8 darabhoz):

• 2,5 dl langyos tej (lehetőleg zsíros, házi - sovány tej mellé tegyünk bele pár deka vajat)
• 2 dkg friss élesztő (vagy 7 g szárított)
• 1 teáskanál barnacukor
• 25 dkg Graham liszt
• 25 dkg fehér liszt
• 2 teáskanál só
• még 0,5-1 dl tej

Elkészítése:
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben, majd a többi hozzávalóval együtt puha, nem ragacsos tésztává gyúrjuk (kézzel vagy kenyérsütő gép Dagasztás programját használva). Letakarva, langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra), majd kézzel enyhén átgyúrjuk, és felezgetve 8 darabra vágjuk. Az egyes darabokból gombócot formázunk, majd jó arasznyi átmérőjű körré nyújtjuk, feltekerjük, és kifli formájúra hajlítva egy szilikon sütőlappal bélelt tepsire sorakoztatjuk (2*4-es elrendezésben épp elférnek a tűzhely nagy tepsijén). Langyos helyen (például 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben) ismét kelni hagyjuk. Mikor láthatóan megnőttek (kb. fél óra), 200 fokra kapcsoljuk a sütőt, és 25-30 percig sütjük a kifliket. Akkor vannak kész, mikor láthatóan megpirult a külsejük alul-fölül, és az aljukat megütögetve kongó hangot adnak (mint a kenyér). Rácsra szedve hűlni hagyjuk. Ami nem fogy el frissen, azt vászonzsákban vagy konyharuhába tekerve tesszük el későbbre.

Idő: kb. 2,5 óra elteltével lehet enni, és 15-20 percnyi munka van vele
Pénz: kb 30 Forint / darab
Hazai alapanyagokból.

Korábban itt írtam egy vegán (tej- és tojásmentes) kiflireceptet, teljes kiőrlésű tönkölylisztből - de ez is elkészíthető Graham lisztből is, ha úgy tetszik. A barna és a fehér liszt aránya egyébként tetszés szerint módosítható, csak azt vegyük figyelembe, hogy a fehér liszt kevesebb folyadékot kíván. A csak barnalisztes változat sötétebb és tömörebb tésztájú, és kevésbé bírja a tárolást. Szerintem ez a feles arány jól egyesíti a kettőnek az előnyeit, így az egészséges mivolta nem megy az állag és az eltarthatóság rovására.

Dagasztás nélküli kenyér, újra (vegán)

Jómagam nem vagyok egy nagy kenyérfogyasztó. Hetekig megvagyok úgy, hogy nincs itthon kenyér, és egyáltalán nem is hiányzik. Persze, valamilyen sütemény vagy keksz szinte mindig van, s mivel ezekből még az édes műfaj is csak igen visszafogottan édes nálam, sokszor simán elmennek főételnek is, nem csak desszertnek. Lisztáru téma tehát kipipálva. Isti viszont határozottan kenyeres - reggelire, vacsorára, vagy épp az ebéd mellé is szívesen fogyasztja. Már ha van itthon. Vagyis ha sütöttem. Friss, meleg kenyérnél persze én is szívesen társulok az evésbe, úgyhogy egy fél kiló lisztből sült kenyér háromnegyede gond nélkül elfogy azon melegében. Szóval naponta süthetnék, akkor sem volna minek megszáradnia. Időnként jólesik a kézi gyúrással meg a különféle lisztekkel, ízesítésekkel eljátszani, no de ilyen gyakorisággal azért sok lenne. (Sok is, olyankor egyszerűen elmarad a kenyérsütés, és eszünk mást.) Előkerestem hát a legegyszerűbb bevált receptemet a témában, és ha épp nincs kedvem kreatívkodni, akkor este bekeverem, másnap délelőtt meg megsütöm a jó öreg dagasztás nélküli kenyeret.

Kicsit persze megint továbbfejlesztettem a régi változatához képest, most így esik a legjobban a végeredmény, mindkettőnknek:
Belevalók: 25 dkg Graham liszt és 25 dkg fehér liszt, 2 teáskanál só, 0,5 dkg friss élesztő, kb. 3 dl kézmeleg víz, hogy fakanállal épp keverhető tészta legyen belőle. (Újabban a Tápió Malom Graham lisztjét használom, és igen elégedett vagyok a minőségével. Ez olyan igazi Graham liszt: nagy korpaszemcsék is vannak benne igen jó mennyiségben, úgyhogy csak ebből sütve igen tömény kenyér lesz - egyszer kipróbáltam, bár előre sejtettem az eredményt: tömör, nedves, igazi barna kenyér. Így "hígítva" is igen jó barna, de lényegesen lazább, jobban hasonlít a megszokott bolti kenyerekhez, noha az összetétele és a készítési módja egész más.)
Kelesztés: Letakarva, langyos helyen egy éjszaka (kb. 12 óra, de több se árt meg).
Sütés: Az átkevert tésztát kiolajozott püspökkenyérformába öntöm, és itt hagyom újra megkelni, 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőben (kb. 1 óra). Utána pedig bekapcsolom 200 fokra, így sül 30 percig, visszább veszem a hőt 180 fokra, így sül még 20 percig, majd az elzárt sütőben hagyom még 10-15 percig. Ezek a hőfokok és idők más ilyen formátumú kelt tésztáknál már beváltak, és ennek a kenyérnek is vastagabb, ropogósabb héja lesz így; anélkül, hogy külön párásítanám a sütő levegőjét. Meg nincs előtte üresjárat, amit pocséklásnak érzek, de nem süthetek előtte mindig valami mást a sütő előmelegítésével egybekötve.

Idő: 14-15 óra elteltével lehet enni, de csak 10-15 percnyi munka összesen
Pénz: 120 Forint egy adag (kb. 3/4 kilós kenyér lesz belőle) 
 

Narancsgríz (vegán)

Gyors és ízletes téli reggeli vagy vacsora, egyfajta tej nélküli tejbegríz-alternatíva:

Egy bőséges adaghoz egy vastag aljú kis lábasban egy evőkanálnyi olajon halványbarnára pirítottam 1,5 dl teljes kiőrlésű tönkölydarát, állandóan kevergetve. A tűzről levéve felöntöttem fél liter 100 %-os narancslével (nagyon fortyog, úgyhogy bátran kell önteni, akkor hamar alábbhagy), majd visszatéve időnként megkeverve sűrűsödésig főztem. Amikor ehetőre hűlt, megcsorgattam egy kanál mézzel (kanálméret ízlés szerint :), és rádaraboltam egy narancsot. Főzéskor lehetett volna keverni bele egy kis őrölt fahéjat, de ez már csak utólag jutott eszembe.

Sárgaborsós sütőtökleves (vegán)

Nemrégiben megkeresett a kecskeméti Fűszeráruház cégvezetője, és kérhettem egy mintacsomagot a kínálatukból. Istivel az indiai fűszerekre esett a választásunk, hiszen nagyon sok ízletes vegetáriánus étel hazája ez. Ebben a zord időben pedig különösen jólesik egy-egy fűszeres fogás.

Ilyet még talán sose csináltam korábban, hogy a fűszer legyen a kiindulópont, ahhoz válasszak fő hozzávalókat. Abban persze biztos voltam, hogy a zacskón ajánlott szárnyashús témát kihagyom, és most talán a gyümölcsök helyett is inkább a magok meg a zöldségek közül kerülnek majd ki a befutók. Némi gondolkodás után pedig már főtt is ez az étvágygerjesztően sárga leves, amelyben a sárgaborsót és a sütőtököt remekül feldobta a Bombay fűszerkeverék kellemesen csípős íze. Evéskor pedig Isti szokás szerint megpróbálta kitalálni, hogy miből van a vacsora. A két fő összetevő persze könnyedén felismerhető volt, de a fűszerkeverékből is elég sok összetevőt sikerült azonosítania. 

Sárgaborsós sütőtökleves

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 tartalmas adaghoz):

• 1 bögre (2,5 dl, 25 dkg) sárgaborsó
• 4 bögre víz
• 3 bögre felkockázott sütőtökhús
• 2 evőkanál hidegen sajtolt napraforgóolaj
• 2-3 teáskanál Bombay fűszerkeverék (curry, tengeri só, kurkuma, fehérbors, petrezselyem és gyömbér van benne)
• 1/2 teáskanál tengeri só

Elkészítése:

A megmosott sárgaborsót feltesszük főni a vízben. Meghámozzuk és felkockázzuk a sütőtököt, majd amikor a borsó már érezhetően puhul (kb. 30-35 perc főzés után), hozzáadjuk, és együtt főzzük készre (10-15 perc, ne várjuk meg, míg szétesik a tök). A tökkel egyidőben hozzátesszük az olajat és a fűszerkeveréket is, a végén pedig ízlés szerint sózzuk, ha szükséges. A sárgaborsónak köszönhetően nem igényel külön sűrítést.


Idő: 50 perc elteltével lehet enni, ebből kb. 15 percnyi munka
Pénz: 200 Forint a fenti mennyiség
Alapvetően hazaiból.

Magos szendvicskrém Dulmina módra (vegán)

A napokban hosszú kihagyás után ismét sütöttem dagasztás nélküli Graham kenyeret. Hozzá pedig ezt a pástétomot raktam össze az alapanyagos ládámban a zacskók alján kallódó maradékok felhasználásával, így első nekifutásból természetesen sűrű kóstolgatás mellett. Olyannyira jól sikerült, hogy a Főkóstolóm nem is fűszerezte tovább, saját kedvére; mint mondta, finom lett nagyon, így csak elrontaná. No és gondosan hagyott belőle másnapra, hogy napvilágon fotót is tudjak készíteni róla, és képpel együtt közkinccsé tenni itt a receptet. Persze tudom én, hogy a zakuszka a kedvence, de az sajnos már fogytán, úgyhogy néha be kell érni mással.

Magos szendvicskrém Dulmina módra

(vegán recept)

Hozzávalók (3-4 adaghoz):

• 5 evőkanál burgonyapehely
• 5 evőkanál szezámsó
• 3 evőkanál zabkorpa
• 2 evőkanál natúr vegamix
• 2 evőkanál magkeverék
• 1 evőkanál lenmagliszt
• 2 evőkanál hidegen sajtolt olaj (napraforgó)
• kb. 3 dl víz
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag (vagy tetszőleges más fűszer ízlés szerint)
• tengeri só ízlés szerint

Elkészítése:

• Egy mély tálba szórjuk az első hat hozzávalót, nagyjából összekeverjük, majd hozzáöntjük az olajat és a vizet, és kenhető krémmé keverjük. (Ha akarjuk, készíthetjük olajosabbra, de akkor értelemszerűen kevesebb víz kell.) Végül ízlés szerint fűszerezzük. Akár azonnal is kenhetjük a kenyérre, de ha áll egy kicsit, az azért jót tesz neki.

Tippek:

• Ha azt szeretnénk, hogy a magok ropogósak legyenek benne, akkor csak közvetlenül a fogyasztás előtt tegyük bele a magkeveréket.
• Ez egy házilagos összeállítás a saját fejem után, de számos kész változat is szerepel a Jó egészséget! webáruház kínálatában.
• Egy szép üvegbe rétegezve a hozzávalókat (az üveges sütiporhoz hasonlóan), gasztroajándék is lehet. Vagy saját használatra is összerakhatunk nagyobb mennyiséget, és akkor nem kell minden alkalommal külön összeszedegetni ezt a sokféle hozzávalót. Ha pedig csak a felhasználáskor fűszerezzük, akkor mindig más és más ízesítésű lehet ugyanaz az alap. 

 

Téli zöldséges vadrizsleves (lakto-vega)

Hideg, téli napokra ajánlom ezt a tartalmas, melengető levest, melynek ízét az indián rizs teszi különlegessé.

Téli zöldséges vadrizsleves

(lakto-vegetáriánus recept)

Hozzávalók (4 tartalmas adaghoz):

• 10-15 dkg indián rizs
• 1 liter víz
• 1 teáskanál só
• 2 babérlevél
• téli gyökérzöldségek: 3 répa, 2 pasztinák, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 feketeretek (tetszés szerint lehet más)
• jó ökölnyi darab sütőtök
• 4-5 dkg vaj vagy 1/2 dl olaj
• 1 evőkanál kukoricaliszt
• 1/2 liter zsíros tej
• 1 teáskanál sós paprikakrém
• pár tekerésnyi frissen darált bors

Elkészítése:

1. Az indián rizst megfőzöm a sós, babérleveles vízben (kb. 35 perc).
2. Közben meghámozom és kis hasábokra aprítom a zöldségeket.
3. Egy vastag aljú fazékban felmelegítem a vajat, majd kevergetve megsütöm rajta a zöldségeket. A tök egészen szétmegy, a többi azért felismerhető marad.
4. A végén rászórom a kukoricalisztet, majd hozzáöntöm a megfőtt rizst a levével együtt.
5. Hozzáöntöm a tejet, fűszerezem, átforralom, és kész.

Tippek:

• Ha marad belőle, akkor másnap, újramelegítéskor hígítani kell (vízzel), plusz pótolni a fűszereket.
• Aki nem kedveli az indián rizs karakteres ízét ilyen töménységben, vagy egyszerűen csak költségtakarékosabb változatra vágyik, készítse helyette rizskeverék felhasználásával.

A kiinduló receptet Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája című könyvében olvastam. A zöldségeket lecseréltem benne az itthon épp fellelhető téli kínálatra. Valamint lejjebb vettem a sűrítést; így is igen sűrű, tartalmas lett, álltában pedig még tovább sűrűsödött.